Luis Puccio

A jövő útjai / Versek (39 katt) DadaistaB
  2025.02.04.

Megöltem őket és élveztem
A fejemben élnek a képletben
Felnőttel és gyerekkel is végeztem
Megtettem és nem csak képzeltem.

Megfigyeltem mindet hazafele
Tört a koponyájuk a falba verve
De a lassú kínt szeretem hosszú úttal szelve
Miközben bevettem a tablettám gondoltam a szerre.

A sok véres ruha és testek látványa
A szépséges valóság büntetlen márványa
Ragadozó lennék ki rálát az állványra?
Ha így van akkor az én nevem kerül a táblára.

De amíg szabadon szárnyalok addig minden rendben
Volt mikor a szüleimmel kerültem szembe
S mégis magam távoztam a síri csendben
Miközben a gonosz szavát mindvégig ettem.

A holttesteket elástam mélyre
Mialatt tekintettem a gyönyörű égre
Majd kisétáltam a városi térre
S újra lettem a nap tiszta fénybe.

Gyilkoltam mert ezt okozta bennem a trauma
A családom vérfertőző irányíthatatlan daruja
Ami elszabadult démonok vörösen izzó aduja
Nincs megváltás számomra csak a halál kapuja.

Apám Sergio és anyám Maria
Az ördög két mocskos papírja
Ami próbál lenni az események radírja
De mindegy ha jelen kötele ezt nem lazítja.

Már mindketten a föld alatt rohadnak
Mert nem engedtem az igazságtalan folyamnak
Ám nem állok le amíg az érzések fel alá rohannak
S a világban így el nem fogadnak.

Van értelme az elnyomott szavaknak?
A megannyi ellenőrizhetetlen adatnak?
Vagy mikor az erőszakolók szabadon szavaznak?
Ezáltal engedelmeskedve a pokoli parancsnak?

Romeo és Gabriel volt a két testvérem
Annyi év szenvedés után elmentek a mennybe még a múlt télen
Sosem felejtem el ahogy hangjuk ma is ringatózik a szélben
De amióta bosszút álltam miattuk azóta tudom, hogy már nincs mitől félnem.

Nem kaptak el azóta sem
Hogy feladnám? A válaszom nem
Habár a vétkem maga a tüske verem
S Isten vár ki az örök terem.

2025. 01. 31. - Nemesnádudvar

Előző oldal DadaistaB