Az utolsó álom...
Hajnalodik. Ébren, csukott szemmel küzdök életem hét évtizedének ágyam körül tolongó emlékeivel. Jönnek, pedig nem hívtam őket. Némelyik megmosolyogtat, másiktól álmomban is ökölbe szorul kezem. Szerelmek múló sóhaja, elhunyt barátok tekintete, rég volt munkahelyek pillanatképei és álmok egy másfajta létből.
Ott állt az egyetemi előadóban gyönyörű földig érő mályvazöld ruhájában a táblánál háttal felém és lágy hangon magyarázta hallgatóinak, amit éppen a táblára írt. Az álomkép egy pillanat alatt szertefoszlott egy elhaladó autó zúgásától. Csak egy álom volt. Hát persze, csak egy álom.
Az utolsó álom…
