Csak lazán!
A rendőr megállítja a forgalommal szemben közlekedő vasorrú boszorkányt, akinek erőteljes borszaga van, és a hosszú ősz haja természetellenesen áll, nyílegyenesen hátrafelé, mintha csak megfagyott volna repülés közben.
– Mmm… Őőő… izé, hölgyem! Kérem, állítsa le a seprűjét! – Láthatólag nem igazán tudja hová tenni intézkedésének tárgyát.
– Te most kötözködsz velem, bazdmeg?! – horkant fel barátságtalanul a boszi.
– Hölgyem! Kérem, moderálja magát! Felszólítom, immáron másodszor, állítsa le a seprűjét!
– Ezen gondolkoztál ilyen sokáig te tengeri uborka? – mosolyodott rá kacéran az intézkedő közegre. – Ennyi idő kellett, hogy rájőjél, én egy szépséges királykisasszony vagyok? Csak éppen az orrom van vasból, de ugye az előítéletek korából már kifelé száguldunk.
– Hölgyem, hivatalos közeggel beszél! Amúgy pont a száguldásával lenne itt némi probléma. Amennyiben nem hajlandó végrehajtani az utasításaimat és tovább vegzál, úgy intézkedést foganatosítok önnel szemben.
– Mi van?! – nézett rá a rend őrére értetlenül. – Egy kurva szót sem értek! Na, leállítom ezt a kibaszott seprűt mert alig hallak. – méltatlankodott erőteljesen borgőzös hangon. – Olyan vékony hangon vartyogsz ez a vacak meg úgy pöfög, mint a hasmenéses ló. Na most mondd vakegér, mi a lófaszért állítottál meg?!
– Forgalmi engedélyt, jogosítványt, személyi igazolványt legyen kedves. Igen. Köszönöm! Hmm…
– Már megint kezded? – Kapta fel fejét a hümmögésre, amit a vasorra csak kissé késve követett.
– Itt az áll, próbajogosítványa van. Az adatai rendben. Igen. Hamarosan, egy hónap múlva lejár a seprűje műszakija, ugye tud róla? Felfelé áll a cirok. Ha így viszi el, biztosan meghúzzák. Most meg min vigyorog?! – A közeg a háta mögé nézett, mert nem tudta elképzelni se, mi az a nagyon vicces, amin a vasorrú bába ennyire vigyorog. Biztosan nem ő!
– Nem muszáj egy hónapig várnod, szépfiú, most is meghúzhatsz! – Egy ujjával zavartan tekergette az egyik nem természetellenesen hátrafelé álló hajtincsét.
– Nem magát! Micsoda modortalan beszéd ez?! A seprűjét!
– Fene a gusztusát a cirkódnak, ha felfelé is áll! – méltatlankodott a vasorrú bába. – Hát, ha az kell neked? Legyen. Nem baj, ilyet még úgyse láttam. – Nekiállt a zsebeiben kotorászni a mobilja után, mert ezt nem csak látni akarja, de videóra felvenni is. – Akkor csináld, szépfiú!
– Nem én! Hanem a vizsgabiztosok.
– Na ne! Partiba vágják a seprűmet? – Dülledtek ki a csodálkozástól a nem éppen józan boszorkány szemei. – Hogy lehet oda bekerülni? Mármint a seprű helyére. Ne legyen már mindig csak a seprűnek jó! – háborgott a vénlány.
– Maga most miről beszél?! Tudja maga egyáltalán, miért állítottam meg? Jelentős sebességtúllépésért! – emelte fel a hangját a nyugalmából kibillentett közlekedési rendőr.
– Aztán az meg miért zavar téged? – Tette csípőre bibircsókos kezeit.
– Mert száznyolcvan feletti! – Igazította meg tányérsapkáját az éppen intézkedő közeg. – Az igenis zavar, mint hatósági személyt és mint állampolgárt is. Az már közveszély okozás. Már maga a létezésének ténye is felháborító.
– Mégis mit képzelsz te magadról hóvirág?! – Háborodott fel a vérig sértett boszorkány. – Azt hiszed, te sohasem leszel száznyolcvankét éves?! Hogy lehetsz egy érzékeny hölggyel ilyen tapintatlan tuskó?! – sivítozott hangosan. – Mi az, hogy a létezésem is közveszély okozás, sőt felháborító?!
– Nem a magáé! – rázta fejét lemondóan. – A sebességéé!
– Nekem?
– Nem, a seprűjének!
– Akkor büntesd meg a seprűmet! – Horkant fel sértetten. – Ne engem piszkálj.
– Nem maga fogta az álló cirok nyelét?
– Fognám én, ha végre szót értenénk, de neked a seprűm jobban bejött! – Vigyorodott el ismét a vasorrú bába.
– A seprűjét maga lovagolta, így azt nem büntethetem meg! – vörösödött el a rendőr a feje búbjáig.
– Nem mi?! De azért meghúztad volna te kis rosszfiú! Igaz-e? Büntetni meg smafu!
– Önnek próbajogosítványa van. Nem lépheti túl a repülési sebességét száznyolcvaneggyel. Ráadásul ki sem volt világítva, és a vasorra blokkolta a radart. Továbbá a forgalommal szemben haladt, és nagyon megkérem, ne beszéljen velem vulgárisan! Hagyjon fel a molesztálásommal!
– Ebben téved biztos úr. Igenis ki voltam világítva, csak a fényszórót hátrahajtottam míg a dugóhúzót tekertem. Arról meg nem tehetek, ha minden hülye szembe jön velem, mert hátrafelé világitok.
– Dugóhúzót?! Tekerni? Hová?
– Szerinted hová? Öreganyám térde kalácsába? Hová szokták behajtani nálatok odahaza? Mert nálunk a borosüveg parafadugójába!
– Maga ivott? – hüledezett az igazoltató rendőr, holott teljesen tisztában van vele, beszélgetőpartnere seggrészeg.
– Miért? Te nem szoktál? Apád múmia volt? – kacarászott a boszi.
– Úgy értem, alkoholt.
– Te láttál már alkoholmentes bort mucus? – Hajolt teljesen előre az igencsak cefre szagú sofőr. – Amúgy meg nem. Csak próbáltam. – Simogatta meg modernnek semmiképpen sem nevezhető frizuráját. – Azért is áll így a hajam.
– Mi köze a hajának a borhoz? – Ezt tényleg nem értette a rendőr, de már akarta kérdezni, mitől áll így hátrafelé a hajkoronája.
– Próbáltál már benyakalni egy üveg bort egy vékony seprűn ücsörögve?! Tízezer méteres magasságban közel hangsebességgel kerülgetve a rengeteg szembejövő idiótát, miközben a saját fényszóród a képedbe világít? Ráadásul a torony kétségbeesetten és nonstop baszogat, hogy jaj vigyázat valaki forgalommal szemben repül! – próbálta a torony kétségbeesett hangját utánozni kiparodizálva. – Miközben érzed, azt a tegnapi buliról megmaradt uborkasalátát már nem kellett volna felzabálnod és elfeledkezve magadról véletlenül lenyeled a kontaktlencsédet, amit a menetszél a szádba préselt a bor helyett, ami mind a hajadon landol mínusz hatvan fokban? Nem? Na, akkor nem tudsz te semmit sem!
