Ütközetben eltűnt

Szépirodalom / Versek (1383 katt) Norton
  2011.11.09.

Ütközetben eltűnt

Csak zúg a szürke géptest, büszke acélmadár,
légcsavarja azt üvölti: messze már a határ!
A szívemet szétmarja sok régi, kedves emlék,
elszöknék, ha tehetném, és inkább veled lennék!

De indulnak a katonák, a rettegés belém mar,
messze már az ábránd, ugranom kell hamar!
Szétfeszítem testemet, a szél az arcomba vág,
közelít az anyaföld, csak ne legyen ott faág!

Mint megannyi pitypang nyílnak ki az ernyők,
sík terepre érkezünk, csak odébb vannak erdők.
Golyók húznak oldalamnál, ez itt sajnos rossz hely!
Céltáblává váltam immár, ami nem egy közhely.

Rengetegen lőnek rám, és lassan ereszkedem,
kiakasztom magamat, mihelyt megtehetem.
Négyméternyit zuhanok, ez okozhat sérülést,
átgurulok vállamon, hogy tompítsam az ütést.

Pisztolyom a kezembe, és hasra vetem magam,
gránát robban közelembe, szaggatva az agyam.
Föld repül el fejem felett, akár egy sötét folt,
lehet ugyan szépíteni, de ez bizony közel volt!

Bal fülemre nem hallok már, talán a dobhártyám,
nem érek rá gondolkodni, kijátszom a kártyám!
Revolverem felugat, nem is nagyon hallom,
röpködnek a hüvelyek, itt már nincsen pardon!

Eltalálok valakit, mert túl közel jön hozzám,
halálhírét rokonai megkapják majd postán.
Elveszem a puskáját, még szurony is van rajta:
csillog - villog, jól tisztított, kibelezős fajta.

Rohan felém az ellenség, belelövök párat,
üvöltök a félelemtől, akár egy vadállat.
Torkolattűz villanása, hanyatt vág a találat,
a kaszás a mai napon túl sokáig nem várat!

A mellkasom összetörve, kemény ütést érezek,
fel is állnék még talán, de túl erősen vérezek.
Az égen jó sok virág nyílik, villognak a fények,
lenyűgöző, szép a látvány, de nem sokáig élek.

Messze jár a szerelem, s már távol a barátok,
remélem, hogy hamarosan nyugalmat találok.
Robbanás a közelembe, föld takar be halkan,
a következő pillanatban csendesen meghaltam.

Előző oldal Norton
Vélemények a műről (eddig 4 db)