Tízezer
Szerettelek volna még egyszer látni
Oly sokáig vártam rád
Elajándékoztad amit próbáltam megbánni
S ezáltal csukva maradt a szád.
Szívemet dobogtattad, de a legbelső magányom
Nem húzta tovább a kötelet
Túl a mezőn odúba bújik a határom
Ahol fába vésik a rozsdás szögeket.
Szomorúságom elfedi a boldog perceket
Nincs ami e tengerben mosollyá tehetne
Hol a dallam hívja táncra a herceget
S begyógyítja a súlyos hegeket.
Fájdalom mi óceán keresztül az orcámon
Betekintés egy faji rendszerbe
Elkopott kormányon haldokol az országom
S nincs aki a felkentet újra megszentelje.
Diszharmónia tükrébe nézek
De nem eszmélek fel gyorsan
Itt is élek de már nem érezlek téged
Pedig emlékszel, hogy előre szóltam.
Apátia felkarol és a fogasra tesz
Hordágyon a katona kiből hamarosan hamu lesz
Nem épít csak folyton elvesz
S a világ hordójából folyik ki e szesz.
Szorongásos állapot közé esik a kard
Nem szolga az ki a végsőkig kitart
Hajszálerek szerteszét mit a tudat belül már mart
Ideje, hogy megmentsem a hangoktól a furcsa zajt.
Félelmek szigetén gyenge a lázadó
Párkányt fog a szenvedés egy bús virágon
Ez a szemfényvesztés nekem már fárasztó
Borsó szemeket akarok szemlélni a villámon.
Harsona dúdol egy ismeretlen képet
Feszült légkör ami inkább kívülről éget
Nem a halál fotele ringatja a széket
Hanem az én gyarlóságom jelenti a véget.
Poshadt vízben matrózok szelleme
Egy üres üvegnek hogy lehet jelleme?
Megbotlott állatok sínylődnek a verembe'
Az egész univerzum került helytelen kezekbe.
Tízezer tized kit örökké őriz a hideg
Tízezer huszad aki nem tomi be a lyukat
Tízezer század az állam bálja önmaga ára
Tízezer ezred vajon ki csinál ebben a káoszban rendet?
Tízezer lépés elég egy hiba jön a félreértés
Tízezer álom és az illúzió hamar átfut a gáton
Tízezer korszak és az apokalipszis a mindenséget véli holtnak
Tízezer ítélet és nem mondok ellent a szabadság hitének.
2021. 11. 13. - Nemesnádudvar
