Látni és nem felejteni
Nem lehet mindenkinek megfelelni
Az eszköz az értelem édes ékszere
Ideje a falat nem lefejelni
Mert a kényszerek értéke a valóság érméje.
Hiába próbáljuk magunkra a kalapot
Nem tudunk megfelelő méretet varrni
De elvárjuk másoktól a lefektetett alapot
Csak ahhoz nekünk is kell akarni.
Miért menekülünk folyton?
A feladat adott ott van előttünk
Valami okoz bennünk rengeteg gondot
Mivel a saját puskaporunk rég ellőttük.
Nem számít a vágyakozás
A tenger ugyanúgy befogadó
De nem jó út a mártírkodás
Mert az ország szíve nem eladó.
Megérteni a képletet
Ez nem egy biztos vállalat
Mivel bekapcsolva hagytuk a gépeket
Amik elindítják az új árakat.
Láttunk elég fájdalmat
Börtönben ülő síró madarat
Mégse tanuljuk meg a szánalmat
Helyette feltesszük ismét a szarvakat.
Csak az ördög játszik
S mégis a zongora húrja üres
Mivel aki valóban információt szállít
Annak lelke mindvégig rühes.
Ne hagyjuk, hogy megtévesszen
Mivel a láng ugyanúgy pislákol
Forgassuk azonban el ne égessen
Különben legközelebb már csak a halál istápol.
2024. 11. 14. - Kisszállás