A legszebb időszak (egyperces)
Ahogy ott ültünk nagymamámmal a tóparton, és néztük, hogy a víz fodrozódik, nyugalommal töltött el minket. Ilyenkor meg szoktuk beszélni az egész napot, mi történt velünk, és gyakran egész estébe nyúló beszélgetések lettek belőle, mikor már mindenki hazament. Az esti lámpák fényei úgy szoktak átölelni minket, mint óvó, féltő karok. Biztonságban éreztük magunkat, és tudtuk, amikor együtt vagyunk, semmi nem történhet velünk. Így volt ez akkor is, amikor az iskola után kilátogattam hosszú idő után erre a helyre, hisz nyolc éve májusban itt hagyott bennünk mamám. Bennem egy világ omlott össze, és azóta nem voltam képes meglátogatni ezt a helyet. Belefeledkeztem az emlékek sokaságába, és olyan volt, mintha ott lett volna velem. De amikor felocsúdtam az emlékekből, rájöttem, hogy az idős hölgy mellettem a padon csak a képzeletem és a káprázat szülötte volt, de mégis tudtam, a nagymamám azon a délutánon újra ott volt velem, és ettől boldogan vettem hazafelé az irányt. Ezután sokszor eszembe jutott az idős hölgy, és a legszebb időszakot juttatta mindig az emlékezetembe, amit nagymamámmal töltöttem.
Írta: Németh Balázs
Sümeg 2024. 10. 23.
