Az emberiség végveszélyben
A galaktikus haderő kétszáz bolygó méretű csillagközi, nyolcas kategóriájú romboló naszádja a hozzá tartozó négymillió fős haderejével együtt került vörös fokozatú riadókészültségbe. Valahogyan kiszabadult egy hím és egy nőstény egyed az ismert planéták legveszélyesebb fajából. A legszigorúbban őrzött karanténbolygóról, annak is a legeslegszélsőségesebben lezárt bolygójáról. A teljes multiverzumi szövetség legütőképesebb hadereje van éppen most riadókészültségben érvényes tűzparanccsal. Ez a karanténbolygó negyedik és egyben utolsó védelmi vonala. Az előző három védvonallal minden kapcsolat megszűnt. Vagy valamilyen katasztrófa történt, vagy végzetes baleset iktathatta ki őket. Mindenesetre a megszökött entitások lassan közelednek. A szemmel láthatóan házilag összetákolt űrhajó annyira kicsi, hogy képtelenek bemérni és megsemmisíteni ilyen távolságból biztonsággal. Azazhogy már bemérték őket, de még nem lehetséges kiiktatni. Ahogy lőtávolba kerülnek valamennyi hajó egyszerre nyit tüzet rájuk, hogy még csak az atomjaik se maradhassanak meg.
Egyszerűen nem értik, hogy voltak képesek idáig eljutni. Egyáltalán a karanténbolygót védő három egymástól független hadsereggel mi történhetett? Az idő vánszorogva múlik, alig telnek az órák. Az igen apró űrjármű nagyon lassan közeledik. Négy óra múlva már a fénysebesség kilencvennyolc százalékát elérve közeledett, nem várhattak tovább. Ha eléri a fénysebességet, belép a hipertérbe és akkor el fogják veszíteni őket. Megjött a parancs, teljes sebességgel meg kell közelíteni az idegen objektumot, és abban a pillanatban, ahogy pozícióba kerül, tűzparancs lép életbe a létező legerősebb fegyverükkel, a pozitron negatív-visszacsatolású antianyag ágyúkkal. Mind a kétszáz csillagközi rombolónaszád elindult az alig két méterszer négy méteres objektum ellen, teljes energiatartományra állított pozitron ágyúkkal. Szám szerint négyezer hihetetlen erejű fegyver néz ugyanarra a pontra, melyből egyetlen egy is képes szétrobbantani egy hármas erősségű fekete lyukat. Valakik ott fent a vezérkarban rettenetesen be vannak tojva. Mondjuk minden okuk meg is van rá.
Alig nyolcszázezer éve kis híján kipusztították a teljes multiverzumot. Csak úgy tudták őket legyőzni, hogy egymás ellen fordították az entitások támadásait. Csakis a szerencséjüknek köszönhetik, hogy tervük sikeres lett, bevált. A multiverzumban csupán négy rendkívül veszélyes békétlen harcos faj létezik. Ők ebből az egyik, a leghírhedtebbek. Pedig kinézetre olyan törékenyek és olyan esetlenek. Mégis teljes birodalmakat tettek a földdel egyenlővé. Fajokat pusztítottak ki, teljes planétákat daraboltak fel és tüntettek el. Mintha sohasem léteztek volna. Akkora hatással voltak magára a multiverzum működésére, hogy felborították annak spirális szerkezetét. Komplett tejutakat zabáltak fel mohóságukban, naprendszerestül, fekete lyukastól. Írmagja sem maradt. Akkor egymás ellen fordította őket az egyesült nemzetek szövetsége multiverzumi szinten. Kis híján kipusztultak, de maradt egy hím és egy nőstény belőlük. Akkor jöttek a pacifisták és a zöldek. Bezárták őket ebbe a börtönbolygóba, lezárva a teljes naprendszert is. Eltelt háromezer békés év. Majd aggasztó hírek kezdtek jönni a megfigyelőinktől. Az a kettő alig ezer év alatt benépesítette az egész bolygót. Majd eltelt relatív nyugalomban újabb kétezer év. Már mindenki lenyugodott, erre azok alig negyven év alatt elhagyták az anyabolygót. Sőt, rá két évre foglyul ejtették a megfigyelőinket. Akkor az ENSZ multiverzumi központja döntött. Pusztulniuk kell. Be is vetettek háborúkat az egész bolygón, de csak megerősödtek tőle. Akkor mérgezni kezdték a levegőt, a vizet és a termőterületeket. Az eredmény ugyanaz. Bevetettek gyilkos harci vírusokat, kódolva a teljes megsemmisítést. Az eredmény szemmel látható. Még erősebbek lettek és nem elég, hogy kitörtek, de nagy valószínűséggel elpusztították az első három védvonalat is. Ezért hát a hihetetlen erősségű válaszreakció. Minden áron meg kell fékezni őket!
A teljes haderő gyorsulva száguldott az apró szökevények ellen, hogy még azelőtt lőtávolba érhessenek, hogy azok elérik a fénysebességet. A harcálláspontokon megjelentek a visszaszámlálók. Tíz-kilenc-nyolc-hétm a pozitronágyukat ki biztosították, Három-kettő-egy-tűz! Abban a pillanatban négyezer pozitronágyú sült el egyszerre, egyetlen célpontra koncentrálva. A detonáció még szupernóva méretben is elképesztő erejű lett. Atom és kvark egyszerre vált semmivé és aztán csend. Ijesztően mélységes csend. Senki sem élte túl.
* * *
Ádám biztatóan nézett Évára. Látták a monitorokon a hatalmas tömegű, egyenesen feléjük száguldó harci hajókat. Tudták, hogy azok tüzelni fognak.
– Felkészültél?
– Lehet erre felkészülni?
– Háromszor már megúsztuk. Szerintem ez most sem lesz másképpen.
– Ha meghalunk?
– Akkor együtt halunk meg.
Ádám erős keze, megfogta Éva kecsesen feléje nyújtott nőiesen karcsú kezét.
Az átalakított személyautó elektromostükör-elvű térpajzsait együtt kapcsolták be. Négyezer fegyver sült el és négyezer találat szaggatta szét az erőterük külső burkát, hogy aztán ráirányulva a tükörpajzsokra kinyerhessék belőle a nekik szükséges energiát. Az átalakított valamikori személyautó rendszerei egymás után indultak el, és nem egészen egy milliomod másodperc múlva a fénysebesség nyolcvanezerszeresével lőttek ki a hipertérbe. A tükörpajzsokról visszavert maradványenergia szinte azonnal megsemmisítette az Egyesült Nemzetek Szövetségének multiverzumban található legnagyobb haderejét. A technológia, amit Ádám a garázsában dobott össze, nem volt ismert sehol sem a valós világegyetemben. Ádám és Éva törékeny élete ezúttal megmenekült. Az emberiség talán már nincs végveszélyben. Nemhiába az ember a legveszélyesebb faj az egész multiverzumban.
Vége…
