Vajon?
Valamit rajzoltam
Azokban a napokban
Mikor a vakoknak
A szavakat tagoltam
Hallottam! S ettől meghatódtam.
Aztán a hajóban az idő lett hat óra
Nem gondolok arra a pallosra
Aki miatt kuporognom kellett le a padlóra
Üres öltönyben járok nem zakóban
Papírok világában nekem már csupán zacskóm van
Felkötötten lógok behúzva egy karóba
Talán beraknak abba a talonba
Ahol egykor fajokat őröltek a malomban
Ha lasszóra teker fel a bomba
Akkor is nincstelenné válik a torta
Nem üzemel tovább a varroda
Helyette börtön uralkodik és a kaloda
Mocskos szennyben úszik a csatorna
Elfajzott szamóca elhull a porba
S ha úgy alakulna, hogy az igazság csatlósa
Egy utolsó gyöngyszemet is rabolna
Utána azonnal a bíróság sok pénzt kiszagolva
Az összes megnyugvást biztosító széket kihúzná alóla.
Valamit alkottam
Tőzsdét és hatalmat a bankoknak
Ezt követelik a vagyonos tankokban
S hiába ugyan ha életből feltankoltak
Miközben a saját gonoszságuk elől el nem hajoltak
De ha mégis állnak a fűszálak közt elhajlottan
Nem számít a gyönyörű autó ha gyorsabb vagy ha koccan
Mert ketyeg a valóság a boltban
S vele együtt tódul a hamisság a szalonban
Most tényleg ebben csalódtam!
De ugyanúgy fürdök a lavórban
Aztán a kísérleti laborban
Benne leszek a magányban a vadonban
Ott hol körülöttem temérdek halott van.
Vajon a remény meg megtapogat?
Vajon az egység énekli a szabadság dalokat?
Vajon csupán az érzékeny érzékszerv aki belül gyertyát hajtogat?
Vajon a képzelőerő az aki favágóként átlátszó rönköket hasogat?
Vajon megtudjuk, hogy az ember miért válassza csakis a gyarlókat?
Vajon a láthatatlan vonat eléri a szem tükrében a csodákat a vagonban?
Vajon befogadjuk az ismeretlen tagokat?
Vajon megértjük és elfogadjuk a tanító tanokat?
Vajon munkát ajánlunk a szabóknak?
Vajon a tündérek utat mutatnak a sarlóknak?
Vajon igaz az hogy az univerzum lényei az emberiségért őszintén aggódnak?
2021. 10. 31. - Nemesnádudvar