Utazás (Társszerző: Brettnerné Onadi Krisztina)
Utazás
Talán indulni kellene...
Merre visz ez az út? S vajon messzire...?
Célba hová, és mikor ér?
Mindegy. Indulok. Ereimben pezsdül a vér.
.
Őrült a tempó ez nem kérdés.
Hajszoljuk az életet s egy kérdés merül fel bennünk:
S miért is?
.
Vajon miért...? Hová ez a rohanás?
Hisz az Élet maga az utazás.
Mi a fontos? A cél?
Vagy az a lényeg, hogy úton legyél?
.
Az élet maga az álmok otthona.
Te magad választod
Merre visz az út pora.
Néha elég mostoha
Az utazás során eléd gördülő problémák sora.
.
De ugye látod közben a sok csodát!?
Ahogy a harmat széthinti gyöngysorát...
Ahogy a napfény a lombok közt átoson,
S megpihen távoli dombokon...
.
Igen látom a csodát,
De sajnos nem tudjuk kijátszani a halált.
A megélt évek ráncai,
Sokszor nem hagynak
Minket álmodni.
.
Ugyan... a ránc!? Inkább a tánc.
Ne legyen szíveden ily súlyos a lánc!
A halál majd eljön, ha itt az ideje...
De addig élni-utazni kellene.
.
A Halál része az Életnek,
Sok ember nem tud megbékélni vele.
Muszáj, mert nem vagyunk örökké élő angyalok,
Kiknek a világ bántalma olyan, mint a saját sóhajuk.
.
De mondom én... hited legyen!
Hogy van értelme az utazásnak át az életen...
Mert a test egyszer ugyan majd a földben pihen,
De a Lélek... örök kell, hogy legyen.
2024. október
