Linktár

A tudomány nevében

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2012/1 számában.

Sietnie kellett az öltözködéssel, ha időben oda akart érni. Nem késhetett egyetlen percet sem, pedig a város reggel nyolc óra tájékán mindig menetrendszerűen bedugult a kritikus szakaszokon. Dr. Hargitay Károly azon a nemrégiben átadott magánklinikán dolgozott, melyet a Brain-Heart Technologies Inc. építetett Pécsett. Még az első páciens megérkezése előtt be akarta állítani a Zee-01-et, ami az első olyan agyi képalkotó berendezés volt, mely a funkcionális MRI, a CT és a PET gépek sajátosságait kombinálta.

A professzor kissé idegesen lépett be a vezérlőhelyiségbe és elindította a programot. Sok éves szakmai tapasztalattal a háta mögött könnyedén betáplálta első betege, Vándor Nóra adatait, aki Parkinson-kórban szenvedett. Amíg páciensére várt, dobolni kezdett ujjaival az asztalon. Remélte, élesben is minden rendben lesz majd az új géppel, hiszen a rajta végzett tesztek nagyon bíztatóak voltak. Fél kilenckor halk kopogásra lett figyelmes, az idős hölgy és unokája várta a váróban. A vizsgálat hamar lezajlott, és a Zee-01 kiválóan vizsgázott. Hargitay professzor összevetette a képeket a régi CT és MRI felvételekkel, és örömmel konstatálta az eredményeket. Az elkövetkezendő napokban egyre többen jelentkeztek a klinikán. Dr. Hargitay vizsgálat közben számos kérdést tett fel a pácienseknek, így nagyobb betekintést nyert agyfunkcióik működésébe.

Néhány hét elteltével már egymásnak adták a kilincset az emberek, a doktor pedig egyre jobban élvezte a munkát az új géppel. Egyértelműen szakmája csúcspontjának tekintette állását, mely jól jövedelmezett.

Egyik kedd reggel éppen az aznapi betegek kartonjait tanulmányozta, amikor kollégája, Dr. Szabó Áron kopogtatott be irodája ajtaján.

- Szervusz, Károly, zavarhatlak?
- Szervusz, Áron, miben segíthetek?
- Csak azért jöttem, hogy szóljak, a Zee-01-gyel vizsgált első beteged tegnapelőtt éjjel meghalt.
- Ó. Pedig a kórképe alapján volt még néhány éve, de tekintettel a korára, bármi megtörténhet. Előveszem az aktáját, bár kétlem, hogy hibáztam volna a diagnózis felállításakor.
- Azt jól teszed.
- Ezt hogy érted?
- Az idős hölgyön pár nappal a vizsgálat után fekélyek jelentek meg a bőrén, és rövid időn belül kihullott a haja. Két hét elteltével émelyegni, hányni kezdett, magas láz jelentkezett nála, ajkai, torka erősen begyulladtak, végül a súlyos folyadék veszteség és a súlycsökkenés vitte el.
- Azt akarod mondani, páciensem halálos dózisú sugárzást kapott?
- Sajnos, igen. A hölgy hozzátartozói vizsgálatot követelnek, pert indítanak ellened és a klinika ellen. Tíz órán belül megérkeznek Amerikából a cég emberei.
- Biztos, hogy itt kapta a sugárzást?
- Igen. De ez még nem minden.
- Mi?
- Számos beteged hasonló tünetekben szenved, és valószínű lesz még, aki nem éli túl.
- Az lehetetlen!
- Az előjegyzéseket törölték. Nekem ugyan van még pár páciensem, de ha végeztem, visszajövök, és segítek kideríteni, mi ez az egész.
- Köszönöm.

Hargitay professzor pár percig mozdulatlanul nézett maga elé, majd, mint akit áramütés ért, magához tért. A rémálom nem akart elmúlni. Előkereste az aktákat, és módszeresen átnézte a felvételeket, de semmi gyanúsat nem talált. Folyton azon morfondírozott, mit ronthatott el a gép beállításánál. Akárhányszor végigjátszotta gondolatban a beállítás menetét, mindig ugyanarra a megállapításra jutott: mindent az előírások szerint végzett el, egészen az ellenőrzésekig. Magát, a kombinált vizsgálati folyamatot számítógépes program vezérelte, melyhez senki nem nyúlhatott hozzá, kivéve a klinika informatikusát. Hosszú önmarcangolásának Szabó doktor vetett véget, amikor ismét belépett az iroda ajtaján.

- Mára végeztem. Jutottál valamire?
- Nem. Átnéztem a kartonokat és a felvételeket. Nincs semmi olyan, amit ne tudtam volna már előtte is. Számtalanszor végiggondoltam, hogyan állítottam be a Zee-01-et, de minden az etikett szerint történt. Fogalmam sincs, hol hibáztam.
- Tudod, éppen azon merengek, ha beállítási hiba történt, akkor az összes páciensnek sugárfertőzésben kellene szenvednie, viszont megtudtam, jelenleg 15 emberről van szó. Mennyit vizsgáltál meg?
- Pontosan százötvenhárom és felet.
- Felet?
- Igen. Az utolsó előtti betegem, egy fejfájásban szenvedő kisgyerek, hisztérikus rohamot kapott. A vizsgálat felénél le kellett állítani a folyamatot, mert attól tartottam, komolyabb baja lesz. Azt hajtogatta, hogy a gép bántani akarja, és ki akar szállni. Csak akkor nyugodott meg, mikor édesanyja kivitte a váróba. Kénytelen voltam új időpontot adni. A gyermeki fantázia sok mindenre képes, néha olyat is láttat, ami torz tükre a valóságnak.
- Mind a tizenöt sugárfertőzött felnőtt, gyerek nincs közte, szerencsére. Van egy ötletem: menjünk a vezérlőbe és hívjuk oda az informatikust is. Hátha van valami ötlete.
- Az amerikaiak tudta nélkül kutassunk a számítógépben?
- Igen. Én nem bízom bennük. Ha az üzleti érdekük úgy kívánja, akár eltűntethetik a nyomokat, és hagyják, hogy téged csukjanak le. Arról nem is beszélve, a géppel továbbra is vizsgálatokat fognak végezni. Ki tudja, hány embernek kell még meghalnia.
- Ezért a fejünket veszik!
- Szépen lemegyünk és bizonyítékot gyűjtünk, még mielőtt bárki megtudná. Eltesszük, és ha be akarnak mártani téged, akkor elküldjük valamelyik kereskedelmi csatornának.
- Nem tetszik ez a nyomozósdi. Úgy csinálsz, mintha valami orvosi thrillerben szerepelnénk. Megvárjuk az amerikaiakat, ők majd kiderítik, hol volt a hiba.
- Téged meg leültetnek harminc évre. Emlékszel az előző informatikusra, valamilyen Gábornak hívták?
- Igen. Azt mondták kiküldik továbbképzésre.
- Minap találkoztam az édesapjával. Azt mondta, a fia egy hónapja nem adott hírt magáról. Nem tudták elérni se telefonon, se interneten.
- Ugye nem gondolod, hogy eltették láb alól? Ugyan már, Áron! A feleségemnek biztos tetszene a sztorid, úgyis krimifüggő.
- Fél füllel hallottam, amikor az igazgatónak azt mondta, valami furcsát talált a Zee-01-es kódjában, utána meg eltűnt. Ezt minek nevezed?
- Annak, hogy paranoiás vagy, némi üldözési mániával fűszerezve.
- Túl jó orvos vagy ahhoz, hogy egy cellában végezd! Csak gyere velem, és majd rájössz, ez nem paranoia.
- És az új informatikus? Bízhatunk benne?
- Az unokaöcsém fia.
- Vedd úgy, meg sem kérdeztem.

Negyedóra múlva mindhárman a vezérlőben ültek a számítógép előtt. Az amerikaiak gépe szerencsére késett, így még néhány óra előnyhöz jutottak.

- Attila, meg tudnád nézni a gép programját?
- Nem igazán. A programkódot jelszó védi, amit még én sem tudok.
- Ez nem jelent neked problémát.
- Nincs hozzáférésem a kódhoz. Az elődöm miatt jelszavasították a rendszert.
- Hát tegyél róla, hogy legyen hozzáférésed!
- Már nem keresem a bajt.
- Nem lesz baj, csak törd fel a jelszót! Nálad mindig van valami hasznos programocska. Egyszer megmentettelek a rendőrök karmai közül, most te is segíthetnél nekünk. Mi is a neved azon a hackeroldalon?
- Oké! Rendben. Mit keressek?
- Valamit, ami a röntgensugárzás mértékét szabályozza.

Az informatikus ujjai gyorsan mozogtak a billentyűzeten, néha úgy tűnt, nem is érinti őket. Aztán hirtelen megállt.

- Mit találtál?
- Ezt nem értem. A gépet elvileg vizsgálatok céljából készítették, de ez csak az egyik funkciója. Ha jól értelmezem, van valami olyasmi is: ha az fMRI kimutatja, hogy bizonyos agyterületeken, – nem teljesen értem az orvosi részeket –, jobban áramlik át a vér, akkor a beteg hazudik. Ti értitek?
- Igen. Ha valaki hazudik, az egyértelműen kimutatható az agyi aktivitásából. Kizárt, hogy bárki kijátsszon egy ilyen gépet úgy, mint a hagyományos hazugságvizsgálót. Már hallottam az ezen a téren történő kutatásokról. Amerikában több cég is ráállt erre, de nem gondoltam…
- Ezért kellett kérdezgetnem a pácienseket. Pedig jeleztem az igazgatónak, szerintem zavarja a vizsgálatokat.
- Hoppá! Hoppá! – az informatikus arcán a meglepetés, a döbbenet és az öröm jelei keveredtek. – Ilyen adattömörítési technikát még nem láttam! Néhány megabájtba bele tudnak tömöríteni több millió terrabájtnyi adatot! Ha jól értelmezem a kódot, akkor a vizsgálat során, aki hazudik, annak testét letapogatják, ehhez kell a nagy dózisú röntgensugár és az információkat eljuttatják az anyacéghez.
- A CT és MRI felvételek alapból néhány megabájtnyi nagyságúak, nem értem, miért kell ehhez a nagy dózisú röntgen, meg a sok adat.
- Én viszont sejtem. Minap erről beszéltünk néhány sör mellett a haverokkal.
- A haverokkal?
- Igen. Pont erről, a teleportálásról.
- Miről?! – kérdezte a két orvos egyszerre.
- A teleportálásról. Ahhoz, hogy teleportálni tudj, sejtszinten le kell tapogatni egy élőlényt, amit adatokká kell átváltoztatni, - miközben a letapogatás során az eredeti élőlény megsemmisül -, és az információkat el kell juttatni a célállomásba, ahol az adatokból újra összeállítják az élőlényt.
- Nézd, kölyök, nem érünk rá viccelődni, nekünk a bizonyítékok kellenek!
- Ez nem vicc! Már teljesen világos minden. Tehát, Hargitay doktor a vizsgálat alatt kérdezgeti a betegeket, miközben a gép az agyi aktivitásukat figyeli. Aki hazudik, annak testét letapogatják a nagy dózisú röntgensugárral, a sejtekről kapott információkat adatokká változtatják, az adatokat az új technika segítségével néhány megabájt méretű fájlba tömörítik, majd eljuttatják e-mailen a központba. És még én nem értettem, miért kellett internetcsatlakozás a Zee-01-hez! Viszont az embereknek meg kellene semmisülniük a letapogatás során. Lehet, hogy félresikerültek a kísérletek?
- Azt akarjátok mondani, a betegeimet kísérleti nyúlnak használták?!
- Te belefeküdnél önszántadból egy ilyen szerkezetbe? Végül is az emberek megsemmisülnek, igaz, nem azonnal.
- CT-nek álcázták a teleportáló gépet! Ha ezt a haveroknak elmesélem…
- Attila, ki tudsz másolni valamit a programból, ami terhelő lehet rájuk nézve.
- Naná! A programkód simán elfér egy pendrive-on. Máris másolom.
- Siess, mindjárt megérkeznek!
- Miért nem küldjük el interneten keresztül valahová?
- Már próbáltam, de a tűzfal letiltott. Meg kellene kerülnöm, de az időbe telik. Kész a másolat.
- Gyorsan, add nekem, én kijuttatom innen!

Nem sejthették, hogy az anyacég emberei megérkeztek és már az igazgatói irodában ültek. A két professzor és az informatikus feltűnés nélkül irodájába sietett, de mielőtt hazaindultak volna, kikérdezték őket az amerikaiak. A kihallgatás a késő éjszakába nyúlt. Németh Attila informatikus a közelben lakott. Éppen hazafelé tartva, átment volna a zebrán, amikor egy fekete Audi halálra gázolta és segítségnyújtás nélkül továbbhajtott. Dr. Szabó Áron a 6-os úton hajtott Budapest irányába. Hirtelen piros Opel Astrája kormányozhatatlanná vált, áttért a szemközti sávba és frontálisan ütközött egy kamionnal. A balesetet nem élte túl. Dr. Hargitay Károlyt pedig felakasztva találták meg saját irodájában.

A vizsgálat lezárultával a cég Hargitay professzort tette felelőssé a tizenöt beteg sugárfertőzéséért és bekövetkezett halálukért, majd bezáratta a pécsi klinikát.

Fél évvel később, Amerikában a Brain-Heart Technologies Inc. bejelentette, megtalálták a módját, hogyan lehet egy embert az egyik helyről a másikba teleportálni. A pendrive sosem került elő.

*
*
*

Csengettek. A postás volt az. A fiatal nő álmosan, kissé kócos hajjal nyitott ajtót. Átvette a Vándor Katalin névre címzett borítékokat, aláírta a postai jegyzéket, majd egy halk „Viszlát!” kíséretében becsukta az ajtót. A leveleket egy laza mozdulattal a konyhaasztalra dobta és reggeli, életmentő italáért ment. Forró, gőzölgő kávéval a kezében tért vissza az asztalhoz. A számlák között hirtelen megakadt a szeme egy New Yorkból küldött borítékon, melyben egy képeslap lapult, és amin a következő üzenet állt:

„Kedves Unokám!

Nagyon jól érzem magam New Yorkban. Bár nem emlékszem, mikor és hogyan hozattatok ide, de gyönyörű ez a klinika és kedvesek az itteni emberek. Az orvos azt mondta, teljesen meggyógyultam. Remélem, nemsokára hazamehetek hozzátok Magyarországra.

Üdvözlettel: Nóra nagyi”