A küzdelem
A nő eszeveszett tempóval hajt a belvárosban. Újdonsült ismerőse, aki egyébként a férje is a Las Vegasban töltött örült éjszaka után, erősen vérzik. Szinte semmit sem tud róla. Csak azt, hogy jó ember és a férje. Amúgy egy volt drogos punk, és a szakmája ács. A majd hétszáz lóerős Chevrolet Camaro nem viccel. Úgy fekszik a kanyarban, mint macska a szekrény tetején. Két tucatnyinál is több rendőrautó üldözi. Lövések dördülnek. Helikopter zaja a feje felet, hangosbemondón próbálják megállásra bírni. De a minden órás lányanya gázt ad. A motor felhördül, és a tűzpiros Camaro kilő, akárcsak egy nyílvessző, állva hagyva mindenkit. Egyenesen a híd felé, amit épp most nyitnak fel. A sebességmérő százhatvanhárom mérföld per órás sebességet mutatott, amikor az épp csak felnyíló hidat is eleresztve, a hihetetlen erejű izomautó utolsó kontaktja is megszűnt a szilárd talajjal. Repült, repült a két tonnás gépezet magasra, át a rendőrkordon felett. A nő férje nem volt eszméleténél. A leányanya óvón hatalmas hasára tette a kezét, és várta a becsapódást. Közben imát mormolt: „Mi atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod! Amint a menyben, úgy a földön is…”
Fakalapács töri meg a csendet az égi tárgyalóteremben. Tizenöt bíró ül a teremben, aki esküdt is, és hallgatóság egyszerre. Érdekességük, ők már a hármas szinten vannak az éteri valóságban. Három különböző test, három egymástól elszigetelt élet, ámde csupán egyetlen lélek. Mégis, bárki bármit tesz, mindhárman tudnak róla. Itt ül bíróként, miközben két másik helyen is van, létezik, él. Gyakori, hogy egyszerre férfiként, nőként és gyermekként is létezik az entitás.
Nyílik a teremtés ajtaja, egy test nélküli lélek nyer bebocsátást, egyenesen a fényhazából. Megkezdődik a tárgyalása.
– Eszter! Ezt a nevet kapta kétszáznegyvenegy élettel ezelőtt. Ez helytálló? – Kérdi egy harcsabajuszos kopasz bíró, aki egyébként csatornatisztító is, és a helyi tévé riportere egyszerre.
– Igen, az! És azóta is ezt a nevet használom, és szeretném a jövőben is megtartani.
– Hmmm. – Mordult meg a vastag szemöldökös főbíró, aki egyben az ír származású segéd esküdt, és a hallgatóságból egy látszólag a horgolásával elfoglalt szlovák vénasszony, valamikori újságárus.
– Ezek szerint – szólt közbe az egyik hórihorgas aranymedálos bíró –, akkor maga kizárólag nőként reinkarnálódott az elmúlt húszezer évben?
– Igen. És ezúttal szeretnék feljebb lépni egy pár szintet, szintén nőként.
– Azt majd meglátjuk, azt majd meglátjuk! – Kántálta a nagyon is túlsúlyos, balról az első bíró, aki egyébként egy afroamerikai anorexiás modell is a világkiállításon, és kínai migráns buszsofőr egy iskolabuszon.
– Márpedig nekem olyan ajánlatom van, amit nem fognak visszautasítani!
– Az adatlapjai szerint elérhetné a negyedik osztályos minősítést is. Ez dicséretre méltó! – Olvasta fel a törpenövésű bíró, aki másik testében ketrecharcos, míg a harmadikban egy nem épp híres balett-táncosnő is.
– Mégis miből gondolja, ön diktálhatja nekünk a döntésünket?! – A szögletes arcú bíró, valószínűleg ausztrál és Hong-kong-i felmenők gyermekeként végezte el a bírói tisztséghez szükséges tanokat, teendőket.
– Mert én vállalom azt, amit kétezer éve senki sem vállal el.
A terem hirtelen elhalkult. Az öregasszony abbahagyta a horgolást, a csatornatisztító a föld alatti munkája közben is megmerevedett. A ketrecharcost kiütötték az ezer kilométerrel arrébb lévő arénában, míg a balerina félrelépett egy mozgólépcsőn a helyi bevásárlóközpontban. A buszsofőr is félreált, de még a riporter is lerakta a kávéját. Hirtelen a bírók, mind a tizenöt, egyszerre kezdett el beszélni. Pár percnyi zűrzavar után, a főbíró fakalapácsa ismét ütemesen verni kezdte az asztalt, míg csak el nem hallgatott mindenki. Akkor kérdezett.
– Hölgyem, értsem ezt úgy…
– Igen.
– Fel kell tennem a kérdést, tisztában van…
– Igen.
– Kérem, engedje meg hogy befejezzem! Köszönöm!
– Felesleges, mind a tizenegy kérdését látom. Igen. Igen. Nem. Igen. Igen. Nem. Nem. Igen. Igen. Igen. Igen.
– Értem. Tehát komolyan gondolja. Felkészült rá. Nem fél a feladattól. Minden képzése megvan hozzá. Empatikus. Nem egyezkedik a Sátánnal. Nem adja fel félúton. Tisztában van a feltételekkel. Van gyakorlata. Kitartó. És az emberiség javáért teszi, amit tesz.
– Már elnézést! – szólalt meg egy rendkívül idős aggastyán, akin éppen csak fent tud maradni a bírói palást. – Én kétlem, hogy lenne gyakorlata. Ebben a posztban, amit önként elvállalni készül, ez nem lehetséges.
– Ha megengedi bíró úr! – szólalt meg egy albínó bíró, aki egyébként eszkimó halász az Antarktiszon és tanárnő is a brooklyni egyetemen. – Igenis lehetséges, hogy van gyakorlata. Itt van minden irata, nézze csak!
És az aggastyán bíró, aki egyébként egy svéd újszülött is, ugyanakkor egy orosz öntőmunkás két földrésszel arrébb, megnézte.
– Hmm, hmmm. Valóban! Az ide vonatkozó adatok szerint ön kétszáznegyvenegy alkalommal volt nő, és összesen kilencszázkilencvenkilenc alkalommal volt állapotos. Minden alkalommal ki is hordta magzatát, akiket egy kivétellel fel is nevelt. Ahmmm, ja. Az utolsó alkalommal egy balesetben kómába eset, és miután megcsászározták, meghalt. De a baba életben maradt.
– Igen, sajnos leestem a villamosról.
– Itt az áll, közlekedési baleset, kedves Eszter.
– Sajnálom, nem emlékszem pontosan a halálomra.
– Végül is ez is közlekedési balesetnek számít. Ne kötözködj már! Vállalta, önként. Nekünk nincs jogunk felülbírálni, ha minden papírja rendben van. Ennyi, fogadd el!
A bírák, mind a tizenöt egymásra néztek, és egyhangú döntéssel, az ítélet meghozatott.
– Minden egységnek. A gyanúsított fehér nő, barna, vállig érő haj. Százhatvan centi magas, Sz. Mária Magdolna és férje Sz. József a Brooklyn hídon áttörte a rendőrségi kordont egy tűzpiros Chevrolet Camaroval. A nő állapotos, a férfit meglőtték. Tűzparancs van érvényben. Ismétlem, tűzparancs van érvényben.
És akkor olyan történt amire senki sem számított. Isten ujjának is nevezett tornádó keskeny tölcsére jelent meg az égen, pillanatok alatt lecsapva New York belvárosára a semmiből. A helikopterek épp csak vissza tudtak fordulni. Rövid idő alatt hatalmas káoszt okozott a váratlan forgószél. Mária nem hit a szemének. Mintha csak angyalok nyúltak volna a kocsi alá, az egyszerűen átrepült a rendőrségi kordon felet. Golyók csattogtak a karosszérián, de sem őket, sem a kocsi főbb elemeit nem találták el. És akkor újabb csoda történt, legalábbis Mária szerint. Mert lecsapott egy forgószél és megtisztította neki a menekülésének útját.
A rendőr főkapitány őrjöngött. Alig tudta csillapítani dühét. A sajtótájékoztatón az újságírók egyszerűen bohócot csináltak belőle. Tajtékzott, majd nem bírta tovább, és dühe kitört. Bár ebből a teremben lévő hatvanhat újságíró semmit sem vett észre, mert a hatodik emeleti konferenciaterem valamennyi ajtaja, ablaka hirtelen bezárult, és egyenesen a pokolból tűzvihar sepert végig a termen, azonnal megölve mindenkit. Egyedül a rendőr főkapitány maradt állva, de csak azért, hogy a Sátánról leégjen az utolsó emberi húscafat is. Undorodva pöckölte le magáról az elszenesedett emberi hús maradványait.
– Rendben van Teremtő! Játszani akarsz? Hát legyen! Most hazai pályán vagyok. És soha ennyi segítőm és eszközöm még nem volt! Azt hiszed, legyőzhetsz? Jó. Legyen! Próbálkozz csak!
New Yorktól kétszáz mérföldnyire fogyott ki a Camaroból a benzin. Mária kiengedte a kéziféket, és hagyta egy tóba belegurulni a poklot is megjárt járművet, ami aztán szép lassan elsüllyedt a mélyben. Egy istállóban húzták meg magukat. Nem tudhatták ugyan, de egy droglabor volt alatta. József és Mária egymást támogatva bújtak el a széna közé. Éjfél épp elmúlt, amikor egy gyermek sírása verte fel a vidék csendjét. Megérkezett a jövevény, egy gyönyörű kislány. Az édesanyja Mária Eszternek nevezte el. József nem volt ugyan az apja, de vállalva ezt a szerepet, magához ölelte a kis jövevényt. Amikor három kvad ált meg az akol mellett.
– Nem értem, mi a tököm van itt?! Ennek a mocsadék csillagnak mi a picsáért kell pont itt világítania?! Az én droglaborom felet?! – Gáspár, keleti part drogkartelljének királya marha pipa volt.
– Nyugodjál már le ecsém! Ezek a dógok nem véletlenül történnek! – Szólt Boldizsár, az afroamerikai maffiavezér.
– Hallottátok ti is?
Menyhért, a napkeleti fegyverkereskedő levette bukósisakját, leállította a kvadját. A többiek követték a példájukat. Pár pillanattal később mind a sérült József és a kimerült Mária előtt álltak. Eszter hatalmas ásítással fogadta őket.
– Fiuk, szerintem őket keresik annyira.
– Szerintem is. Kizárt, hogy hagyjam elkapni a seggüket a jardoknak!
– Van egy fenomenális ötletem, amitől az FBI, de még a CIA-is agyvérzést kap!
– Segítsünk nekik?
– Bezonyám!
– Oksa! Szuper buli lesz megszopatni az amerikai elnököt.
– Ha nem csak azé! Neked nem fura ez az egész? A csillag, az akol, a kisgyerek. Ráadásul mi vonánk Gáspár, Bodizsáré s Mönyhért meg minden!
– Menyhért, te tanulatlan pöcs!
– Jó, értem én! De ha még Józsefnek és Máriának is híjják őket, akkó ez nem véletlen!
És nem, nem volt véletlen. Eszter az égi bíróság által kiszabott ítélete alapján, amit önként vállalt be, ami kétezer éve először történik meg, megkezdte itt a Földön a második eljövetelnek a feladatát. Akkor a tehenészetnek álcázott droglabor felett, kihunyt a csillag.
Vége? Korántsem, csak most kezdődik… 
