Évek

Szépirodalom / Novellák (92 katt) A.K. András
  2024.10.20.

Hazafele tartunk Ravensburg belvárosából. Horror menet volt. Csúcsforgalom, mélygarázs és egyéb nyalánkságok. Életem párja vezet a friss jogosítványával. Hatalmas balhé volt otthon, na nem velem, én aludtam. Éjszakai műszak. Lányom próbálta szívecskémet rávenni, ne féljen a szakadó hótól. Üljön autóba, és kész! Na persze, nem ő ül mellette. Amúgy jól vezet, csak rossz autót vásároltam neki, mindegy, már késő. Már megszerette, kizárt, hogy kivegyem alóla! Amúgy meg az én saram, mert szemüveg nélkül mentem neki azt venni. Olyan pici betűkkel írták rá, hogy RS. Na mindegy, késő bánat. Egy héttel korábban panaszkodott nekem kincsem, feszül a mellkasa, szédül és folyamatosan hányingere van. Mondtam is neki, hát szívem, ha két gyerek és harminc évnyi együttlét után nekem kell elmagyaráznom, nem a gólya hozza a babát, akkor tényleg gáz van! Először kinevetett, majd fejben számolni kezdet és belebokszolt a karomba. Ez jelenthet sok mindent is, így hanyagoltam a témát. És most elérkezettnek láttam az időt rákérdezni. Amíg mindkét keze foglalt, nem tud verekedni.

– Kell festeni a kiságyat? – kezdtem, lassan közelíteni a cél felé.
– Miért kéne?

Párom pontosan tudja, mit akarok kihúzni belőle, de nem az a fajta, aki ilyen olcsón adja a bőrét.

– Csak mert most akciós a pelenka. – Sakk-matt. Mucus ebbe most belesétáltál.
– Ne reménykedj! Tegnap óta biztosan tudom, nem lesz gyerek. Hacsak nem a barátnődtől.
– Azt kérdem! A barátnőmet. Nem jött össze?

Kis mosoly jelent meg szája szegletében.

– Ha ennyire vágysz gyerek után, miért nem szedsz össze valakit, aki szülni akar? Miért nem tartasz szeretőt, mint minden tisztességes szexmániás férj?!

Na tessék, tudhattam volna, ez közelében sem volt a sakk-mattnak. Na várj csak!

– Ki mondta, hogy nincs szeretőm?! Három is van, de egyik se akar szülni.

Felkeltettem az érdeklődését. Látom, ezt most ki fogjuk vesézni.

– Nocsak, van itt valami, ami elkerülte a figyelmem?
– Azt nem tudom, de a másik három személyiséged közül az a kis vadóc nagyon bejön! Az igazán bevállalhatná! – Ez az! Kiütéssel nyertem! KO!
– Hülye! Amúgy meg majd a lányod csinál neked unokát, akkor majd babázhatsz.
– Hamarabb fog a fiam összehozni valamit, bár az se kapkodja el. Ennyi idősen én már a krumplit is röptében! Ezek meg csak tologatják az életüket.

Párom elérkezettnek látta az idejét, hogy visszavágjon.

– Hogy mit csináltál te ennyi idősen, fiam? – Szívem csücske érdeklődően húzta fel a szemöldökét!
– Úgy értettem, előtted mucus.

Veszélyes lett a pálya, érzem itt most észnél kell lenni.

– Ezt már nem magyarázod ki!

A KO-m most semmisült meg. A bíró újra számol, csak térfélcsere lett közben.

– Pedig milyen jó is lenne!

Hiába no, rutin meg az évek! Bár ez a sóhaj most tényleg őszintén robbant ki belőlem.

– Most miről is beszélünk?

Ha ha! Elvesztette a fonalat. Ezt muszáj lesz felírnom!

– Én még a kiságy festésnél tartok, meg a pelus vásárlásnál.

És valóban sajnáltam, hogy elmaradt.

– Hát fiam, ha te nem hozod össze, akkor az még arrébb van! Nagyon úgy néz ki, nem kapkodják el.
– Basszus, nekem ennyi idősen már két gyerekem volt, saját cégeim és tervek ezrei. Pedig tizenhat se voltam, amikor hajléktalan lettem.

Hirtelen emlékek özöne zúdult rám. Az abszolút nulláról kezdtünk segítség nélkül.

– És nézd meg őket, minden a seggük alá lett tolva, és egy kibaszott uncsit nem tudnak összefabrikálni!
– Mondtam már! Magad uram, ha szolgád nincsen! Engem nem zavar, ha újrakezded mással. Én már nem akarok ilyet játszani, inkább építem a karrieremet.

Tény, válóban jól halad a karrierépítésben.
– Értem én, nem is lenne ez baj. Csak nem találok még egy olyan defektest mint te! Marha unalmas lenne újra csak egy személlyel beszélgetni, egy nővel szeretkezni, eggyel veszekedni. Így legalább van szerető feleségem, vad szeretőm, mocskos kurvám és egy őrült bérgyilkosom is.

Párom, megint elmosolyodott, de csak igen halványan, alig észrevehetően. Ki tudja, mire is gondol, már régen feladtam a küzdelmet, hogy megfejtsem a megfejthetetlent.

– Hát akkor apukám, marad az uncsivárás.

Zárásként kiértünk a városból, rá az autópályára. Elhaladtunk a nyolcvanas, a százas majd a százhúszas, majd az azt is feloldó tábla mellett. Itt az autópálya majdnem teljesen száraz volt. Párom rálépet a gázpedálra, hörögve éledt fel mindkét turbó az RS-ben. És én gondolkodóba estem, vajon most melyik nő is vezet a négy közül?

Vége…

Előző oldal A.K. András