Fájdalom-árnyakon
Fájdalom-árnyakon
Tovaszáll a halál.
Vágyhalom-tájakon
Élet már vele hál.
Falevél és a tél
Táncot jár s hóba váj.
Mindkettő jeget sző,
Mint a dér s a halál.
Elrévedt emlékek peregnek
Busongva és kongva.
Fellegnek fakult arcuk jelen meg,
Ki tétova néz oda.
Az Éj int s megérint,
Képzettel énekel.
Holdat hint s együtt ring
Élettel s végzettel.
Zsongva mesél ma a szél
Megfáradt tájakról.
Mély titkú a Rejtély,
Tán csupán a sírból szól.
Borongva zsong a fa,
Egy ódon táj, hol muzsikál.
Hűlt hangja-hallgatja
A halál, a halál.