Linktár

tardus transitum

nem sok semmi
marad a lelkemből,
olybá lesz,
mint olvadás után
a hótakaró,
mely bár csúcsra jutott,
de amint a nap első
aranytól szennyezett
szenvedélyforró sugara
végig simítja a tél
szűzfehér arcát,
könnyezve olvad bele
a völgyek szájába,
s fojtja meg a bánat
zavaros olvadékával
a színtiszta szerelem
jéghideg bársonyát.
társas ez a magány...