Hiába!
Elmúlt érzés
Elveszett a kék ég
De a szívem azért ép még
S megérti a lelkem mélyét.
Emlékekből ébredtem
Hallucinált képekben
S mégis most tévedtem
Mert vissza mentem években.
Elsüllyedt a félelmem
Árboc maradt az értelem
Hisz a hosszú képzelet
Semmihez sem hasonlítható rém verem.
Lenn voltam a föld alatt
Mellettem egy kígyó elhalad
Mert ahol a kapcsolat megszakad
Ott minden nap lesz madarak közül egy szabad.
Kerestem a boldogságom
Miközben előttem volt a komorságom
Abban a létező romlottságon
Amiből nem tudtam levenni saját korosztályom.
Torpedó gyorsasággal
Vettem fel magamra azt a sálam
Amihez képes maga az állam
Képezte a robotjait a gyárban.
Elment körülöttem megforgott
Inni akart a forrásból amit már megszokott
De tőrbe csaltak azok az ostorok
Akik manipulálták az ostromkort.
Marcona alakban sötét kalapban
Helyemről azonnal indultam a barakkba
De ha oda is értem csakis hat padba
Gondolva azokra a nyarakra mikor
Az eső hullott a tiszta alapra.
Hiába üvöltöttem velük
Ha üreges belül a szervük
Gyutacsból készül folyton az eszük
Mert a dinamit izzítja újra a menüt.
Hiába szerettem volna még
Hiába ha nem fog a fék
Hiába mikor a múltba ragadt a széf
Hiába ül rajta a szék süvít a szél
Hiába él ha mindez csupán a vég.
2021. 08. 20. - Nemesnádudvar
