Nyisd ki!
Nyisd ki az ajtót
Érezd a ritmust
Fejedben az csak egy hang volt
Amitől kiöntött a Nílus
Nem számít a balsors
Ha mérgez már a vírus
Felfordul a világ attól
Mikor megszólal a himnusz.
Nyisd ki a szelepet
Gázokat engedd terjedni
Ne játsszd azt a szerepet
Ami miatt a szőlőd kezd el erjedni
Tudd meg mi a szeretet
S mit jelent másokkal felezni
Tartsd erősen a hevedert
Hogy ne csónak nélkül kelljen evezni.
Nyisd ki az ablakot
Lélegezz megint mélyeket
Ne edd már megint az abrakot
Amivel visszamaradsz éveket
Ölts magadra színes alakot
Amivel a páváknak a szabadságot kérheted
Ne lopja meg az örömödet a haragod
Különben a bukásodat a vetítőn nézheted.
Nyisd ki a szemedet
Gondolj egy megújuló forrásra
Szíved a szerkezet
Amely nem indulhat bomlásnak
Ám ha lelked már elveszett
Hiába könyörögsz a forrásnak
Mert akkor az elméd már nem te kezeled
S legurulsz a lejtőn ahol a kórház van.
Nyisd ki a szárnyadat
Fogd fel az érkezést
Az úton majd áthalad
Miközben nem zaklatja többé az ébredés
Mert az igazság általad
Nem lesz soha keserves éhezés
Emiatt kénsavba sem mártalak
Vár rád az élet és az újraélesztés.
Nyisd ki a pillanatot
S számold tovább a perceket
Horizonton túl a pirkadatot
Ahol táncolnak a hercegek
Megváltást csak így kaphatod
Hogyha reménnyel teli a perselyed
S aztán önmagadat ringathatod
Mikor eltűnnek örökre a sebhelyek.
Nyisd ki a kulacsod
Mert belül a vezeték már szakaszos
Gyújtsd be a gyutacsot
Mert a járatod nem lehet fapados
A főnököd ne aggódj csak ugratott
Hogy a házad tájékán minden salakos
De a sípodat még azért megfújhatod
Mert egy munka legyen alapos.
Nyisd ki a lakatot
Termeld a gyapotot
Nyeld le a falatot
Akkor is ha robot
Szakítsd a szalagot
Keresztül a napokon
Tépd ketté a lapot
Ne érdekeljen a gyakornok.
Nyisd ki a tetőtért
Ezt tedd meg a fedőért
Mert a szemfedő még
Tartozik a Földön lévőkért
Amiért az emberiséget megölték
Mielőtt a lángjukat lelőtték.
Nyisd ki az erőt és
Húzd fel a redőnyt még
Mivel a meződ ég
Egy civilizált erődért
Amiben azelőtt az eső félt.
2021. 06. 30. - Nemesnádudvar
