Linktár

Kalendárium - Július: Dínó Lovagok!

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2024/9 számában.

Az égbolton aranyló nap alatt lassan suhant el a vörös meteor.

– Erre, ti félkegyelmű csürhe! – parancsolta Lord Sav.

A felegyenesedett zöld dinoszaurusz hosszúkás fejének két oldalán a vörös bőrvitorlák remegtek a dühtől. Haragjának célpontja, Mega-bite, a hatalmas fejű, humanoid megalodon szenvedve vonszolta maga után a kőládát.

– Megyek, főnök! – lihegte fáradtan az őscápa. – De biztosan jó irányba tartunk?
– Nem azért tartalak, hogy gondolkodj, te ostoba csökevény – köpte elé savas leheletét Lord Sav. – Tovább!

Lord Sav vezetésével Mega-Bite és pár rip-tor, ezek az apró, velociraptorszerű goblinok, egyre feljebb jutottak a vulkánra épült kastély romjai között. Végül megérkeztek egy szobor elé, ami egy sárkányszárnyú T-rexet ábrázolt, amint izmos karjait széttárva tornyosul feléjük. A kis gyíkok nehézkesen felnyitották a láda tetejét és a vezérük hangos kacajjal emelte ki a vörös követ.

– Ez az! A Terrorkirály szeme! Ő majd elhozza a meteort, és vele a világ végét! És ami megmarad, az mind engem fog szolgálni!
– Már úgy érted, minket – szólt közbe Mega-bite. – Ugye, főnök?
– Persze – sziszegte vezérük, és bár hangjából egyértelműen kihallatszott a hazugság, a rip-torok és Mega-bite mégis ünnepelve pacsit adtak egymásnak. Lord Sav megvetően forgatta a szemét. – Szerencsétlen barmok.
– Főnök! – mutatott hirtelen az égre Mega-bite. – A Dínó Lovagok!

A három Dínó Lovag a napot kitakarva repült át az égen a romok felé.

Sir Ankylo elhajított kardja érkezett először, ezüstös fénnyel villant és kicsapta Lord Sav kezéből a rubintot. A páncélos ankylosaurus földet érve hatalmas port kavart, így igazából csak a magabiztos mosolyát láthatták a rosszfiúk.

– Ankylo! Átkozott hüllő! Most el… – kiáltott fel Lord Sav, ám félbeszakította Lord Ankylo farokbunkója, ami épp ekkor találta gyomron. A vézna dínóember berepült a romok mögé.
– Lord Sav! – szólt fennhangon a Lovagok vezére. – Halld szavam: míg lélegzet van e testben, addig te nem hozod el a Meteor Korát!

Mega-bite rohant volna segíteni a főnökének, ám Sir Bronto, az egyetlen, kinek mérete vetélkedhetett az övével, felöklelte. Sir Bronto felemelte a pajzsát, amibe Mega-Bite gigászi állkapcsa hatalmas lyukat harapott és azonnal összeroppantotta a fogai között. A megalodon azonban nem számított arra, hogy a lovag rögtön arcon találja a másik kezében lévő harci kalapáccsal.

A hegyes karmú rip-torok is rögtön siettek az uruk felé, de Lady Ptera pont az útjukban landolt.

– Apróságok, meg ne fázzatok! – mondta az aranyvértes, hártyás szárnyú dinó-asszony és a hátán lévő rózsaszín tollakat záporként lőtte rá a kis szolgálókra.
– Szép volt, csapat! – dicsérte meg őket Sir Ankylo.

Ám közben nem figyeltek Lord Savra, akinek patkányszerű farka rátekeredett a rubintra és így gyorsan visszakaparintotta. Az égbe emelte, mire egy vörös villám cikázott ki belőle a szoborig, ami a Dínó Lovagok legnagyobb rémületére megmozdult.

– Elbuktatok Dínó Lovagok! – kacagott fel eszelősen. – Terrorkirály, támadj!

A szobor karmazsin szemei felizzottak és Lord Sav parancsát követve rá is támadt a lovagokra. Az első ütése könnyedén a földre söpörte őket. A másodiknál Sir Bronto ugyan elkapta a szobor kezét, de remegve esett térdre a hihetetlen erő alatt.

– Sir Bronto! – kiállított utána Lady Ptera.
– Keressetek rajta gyenge pontot! Én addig feltartom! – válaszolta Sir Bronto, miközben elugrott a következő ütés elől, amitől a kastély megremegett és a falak között láva folyt ki.
– Lord Sav! Te büdös leheletű féreg! – dühöngött Sir Ankylo. – Hát tényleg képes lennél elpusztítani a világot csak azért, hogy uralhasd?

Mondott volna még valamit, ám az időközben magához tért Mega-bite elkapta és leszorította a földre, mielőtt a főnökéhez érhetett volna.

– Te tudatlan, kőfejű hős! Inkább uralkodom a romokon, mint hogy rab legyek a te világodban! – acsarogta Sav. A szavai nyomán újabb sziklák között robbant elő a láva. Az egyik ér, ami átfolyt a kastélyon, pont elérte Lord Sav lábát, aki a fájdalomtól üvöltve arrébb ugrott, ám közben elejtette a rubintot. A mágikus drágakő begurult a Terrorkirály lába alá.
– Nem! Állj! – üvöltötte a szobornak Lord Sav, de az a rubint nélkül nem hallgatott rá.

A következő pillanatban a Terrorkirály talpa alatt egyetlen hatalmas robbanással tört szilánkokra a kristály, amitől maga a szobor is azonnal darabokra hullott szét. Maga a kastély is megremegett a szörnyű erőtől, talapzata megroggyant, így Sir Ankylo kiszabadult Mega-bite fogásából és egy könnyed forgással hozzávágta a megalodont a főnökéhez és a kis rip-torjaihoz. Lady Ptera elkapta két társa karját és elrepült velük.

– Várj! Segítsetek! – parancsolta Lord Sav.
– Miért? – kiabált vissza Sir Ankylo. – Hát nem ezt akartad? Itt vannak a romjaid, uralkodj!
– Ebben igaza van főnök, ezek tényleg romok – helyeselt Mega-bite.
– Ne beszélj, hanem fuss, te üresfejű tökfilkó!

Lord Sav átlökdöste a megalodont a lávafolyamok között, miközben a hősök kacagva repültek vissza a bázisukra.

– Zsolt! – jött ekkor egy hang az ismeretlenből.

* * *

– Zsolt! Hogy nézel ki?

A fiú zavartan nézett fel az anyjára. Kezében a kis műanyag dínó lovagjai, lábánál egy homokvár, amibe a slaggal eresztett vizet, ami éppen akkor mosta el a rosszfiúkat.

– Nagyi lassan itt lesz, hogy elvigyen a hétvégére, te meg tiszta piszok vagy! Menj fürdeni!

Zsolt szófogadóan berohant a lakásba. Ledobta a piszkos ruháit és elindította a vizet a kádban. Gyorsan kirakta a kád szélére a figuráit.

– Anya!
– Igen, drágám?
– Megvesszük majd Sir Stegrot? Ő a kedvencem!
– Eddig azt hittem, ez a kedvenced – mutatott rá anyja Sir Ankylora.
– Ő is!
– Bármit megkapsz, csak kezdj el fürdeni, jó? Nekünk indulni kell a céges partira és tudod, hogy apád utál késni.

A fiú lelkesen beült a kádba. Kint a szülei valamiről beszéltek, de ő már nem figyelt, csak pakolta be a figurákat a habos vízbe. Zsolt képzeletében Lord Sav már óvatosan úszott végig a mocsáron, a rip-torjai pedig húzták utána Lord Brontot.