Dezső a minisárkány

Szépirodalom / Novellák (109 katt) Erdős Sándor
  2024.08.18.

Tegnap kérem korán reggel
erdő szélén sétáltam,
tegnap esti olvasmányon
eltűnődve méláztam.

Sárkányokról szólt a mese
néha tüzet okádtak,
ám amikor hős herceg jött
rendszerint ők ráfáztak.

A hős vitéz gonosz sárkányt
gyilkolászta halomra,
kapott is ezért jutalmat
jobbra fordult a sorsa.

Eddig jutottam én reggel
az álmodozás során.
Ránézek egy dús bokorra.
Mit látok reggel korán?

Hihetetlen! Apró sárkány
mászott ott egy levélen
Farka hossza volt két centi
tudom, mert ezt lemértem.

Villás nyelve tekergődzik
belenéz a szemembe.
Hogyha kissé nagyobb volna
félelmetes lehetne.

Meglepődtem, mert megszólalt
leesett a kalapom.
–Jó reggelt! Nem vagyok sárkány,
ilyen az én alkatom.

– Tudom, mindenki azt hiszi
néha tüzet okádok.
Bár csak külcsínemben vannak
kis sárkányos vonások.

– Ha már egyszer találkoztunk
megmondom a nevemet:
Dezsőnek hívnak mióta
tudom én az eszemet.

Ez most sok volt. Mi van velem?
Vakarom a fejemet.
Valószínű, hogy az éjjel
nem aludtam eleget.

Ott is hagytam minisárkányt
közben fejem csóváltam.
Valószínű lázas vagyok.
Lehet, hogy most megfáztam?

Az állatok nem beszélnek
ez lehetetlen dolog.
Főleg egy sárkányutánzat
az biztos, hogy nem csacsog.

Hazafelé egy csalogány,
más néven fülemüle.
Belecserreg a fülembe:
– Kérdezd meg, hogy repül-e?

– Ennyi elég. Mi vagyok én,
állatokkal suttogó?
Ez olyan lehetetlen, mint
sivatagban hógolyó.

Hazaérve lefeküdtem,
fontos ám a pihenés.
Jobb lesz, mint az erdő szélén
állatokkal csevegés.

Felébredve úgy éreztem
rendbe jöttem teljesen.
Ám mit látok az asztalon:
Dezső néz rám kedvesen.

– Szia pajtás úgy döntöttem,
hogy ma hozzád költözöm,
Látom jól megértjük egymást,
ha elviselsz, köszönöm!

Már nem hiszek a csodákban,
megtanultam, hogy vannak.
Az állatok beszélhetnek,
hogyha nagyon akarnak.

Előző oldal Erdős Sándor