Vándorgó
Merülök a végtelenbe
Egy karnyújtásnyira az idő gép
Zuhanok az értelembe
Várom a fát ami talán kinő még.
Forró a talaj a lábam alatt
Semmi sem úgy van ahogy halad
Szakad az eső a kabát szakadt
Zavar a beszéd az édes adat.
Gödör után egy mélyebb árok
Nem mesél a száj csak tova tátog
Minél messzebb a távolba szállok
Ott vár reám a bűvös átok.
Elmerülök folyton a vízben
Mindig egy mocskosan ritmusos ízben
Egy színtelen szagtalan gyümölcsös grízben
Mert túl rongyos az ingem ugyanazon a szinten.
Elfelejtem végül mit hagytam a liftben
Hisz enyém volt a világ és vele együtt minden
Most pedig kiugrik úgy dobog a szívem
S a lelkem is szürke az egyedüli ívben.
Képtelen lennék figyelni a szóra
Érdeklődésem már csak halott óra
Rádiók hulláma a frekvenciám fogja
Miközben testem ugyanúgy marad csupa ócska.
2024. 08. 08. - Nemesnádudvar
