Augusztusi nyaralás
Már az év elején elkezdték a szüleim mondogatni a nyári nyaralás lehetőségét, amibe én nagyon beleéltem magam, és a testvéremmel már februárban nekiálltuk tervezgetni, hogy miket fogunk csinálni. A szüleink nagyon sokat dolgoztak, így jóformán önellátóak voltunk. Ha kellett, egyedül mentünk az iskolába, ha anyának kellett segíteni, ebédet csináltunk, csak hogy tudjon pihenni apával. Így teltek-múltak az évek, de az idei év most teljesen más volt mint a többi. Már most bejelentették nekünk ha törik ha szakad elvisznek bennünk nyaralni. Még akkor is ha az az állásukba kerül. De aztán hál Istennek ilyenre nem került sor. Amikor eljött az augusztus és a várva várt időpont, csak annyit mondtak: Hurrá nyaralunk! Ez minket testvéremmel olyan örömmel töltött el, hogy egész úton csak nevetgéltünk és jóleső beszélgetéseket ejtettünk meg a kocsi hátsó ülésén, amíg anya és apa megbeszélték a nyaralás menetét. Amikor belemerültünk a dumálásba, egyszercsak apa hátraszólt nekünk.
– Tudjátok hova megyünk gyerekek?
Mi egyöntetűen megráztuk a fejünket és jeleztük, hogy fogalmunk sincs.
– Balatonvilágos – válaszolta apa. – Azon belül pedig a Tópart Hotel és Étterem. Ott fogunk eltölteni egy teljes hetet és végre kikapcsolódhatunk veletek.
Abban az egy hétben tényleg csak velünk voltak a szüleink, és éreztük azt és tudtuk, hogy amit év közben nem tudnak velünk lenni, azt most ezzel a nyaralással próbálják pótolni, ami sikerült is nekik. Örömmel fogadtunk minden új helyet amit megismertünk, és legjobban a Balatonban való fürdőzés tetszett. Én személy szerint ki sem akartam menni a vízből esténél előbb, annyira élveztem, és hűsítő érzéssel töltött el. A hotelből bel ehetett látni az egész Balatont, és ami nagyon elnyerte a tetszésemet az, hogy a hotel a parton volt, és onnan mindjárt lehetett csobbanni ha, ahhoz volt kedvünk. Persze, hogy volt, majdnem minden nap megmártóztunk a hűsítő habokban, és órákat játszottunk a vízben önfeledten. Olyan volt mintha csak mi léteztünk volna, és kizártuk az égész világot. Nagyon boldogok voltunk.
A hotelhez tartozó étteremben költöttük el mindennap a reggelinket, de ha a sok séta közben megéheztünk, amire volt példa, anyáék a legfinomabb lángost vették nekünk, amit eddigi életemben ettünk. Ahogy közeledett a nyaralás vége, éreztük, hogy visszaérkezünk a hétköznapi életbe, de ez akkoris más volt.
Amikor elindultunk haza vidáman és emlékekkel telve, útközben is az élményekről beszélgettünk. Hazaértünk, és tényleg folytatódott az az élet, ami a nyaralás előtt volt, de az emlékek velünk maradtak, és Balatonfenyves örök illata ahogy beleivódott az orrunkba. Azt mondták a szüleink, hogy ha minden rendben lesz, akkor jövőre is visszatérünk erre a gyönyörű balatonparti helyre. Mi már most nagyon várjuk.
Írta: Németh Balázs
Sümeg 2024. 8. 10.
