Érkezik a tél!
A műholdat megformálva
Képzéseket tart a központban
Miközben nem gondol a korlátra
Kapcsolat létrehozva jön sorban.
Midőn ugyanaz a hiba a rendszerben
Adatlopás történik a gép nem felel
De az újraindítást megkezdem
Mert a mag követéséhez kell még elem.
Processzor összeroskad a teher alatt
Mert a kutató máshol veti meg a lábát
Ahol az ideg szakad ott a varrat szalad
Nem képes kinyitni a szárnyát.
Gombokat össze-vissza kapcsolják
Az embereknél labilis az állapot
Fejüket ide-oda kapkodjak
Nem bírják visszatartani bennük lévő állatot.
Robbanás zajlik az egység hajlik
Vajon hova fajul ez a katasztrófa?
Nem lesz olyan ki több szemre kacsint
Mivel állni fog az élete darabokban.
Kérlek adj meg egy esélyt!
Ne engedd, hogy széttépjenek
Mikor mondasz nekünk mesét?
Nem látod hogy most elképedek?
Eljöttek és visznek magukkal
Marcangolnak a hangjukkal
Emelnek egyre magasabbra a darukkal
Állítsuk meg őket az acélbeton kapukkal
Vagy legalábbis beszéljünk az anyjukkal.
Feltérképezzük ami lehetséges
Farkasok közt éberség a fontos
Mutatnunk kell a merészséget
Hogy elhiggye amit tapasztal a gondnok.
Nem változtatnak meg a gondok
Igazsággal harcolunk azon a ponton
Hol feszítem az árbócom egy halott karcsonkon
S a csónakom tovább evez majd a Holdon.
Nem számít, hogy arcon köp a robot
Visszatérnek a régi korok
Amikor a gyarloság szíve már nem dobog
S igen akkor a valóság majd előttem robog
Perdülnek a háttérben a dobok
Elérjük, hogy mindenki legyen boldog.
De addig még a szükség szenvedtet
Korrupció nélkül is működik a szervezet
Hisz állomásokon keresztül teremted
Azt a biztonságot ami álmokkal eddig kergetett.
Tehát ne várd, hogy kitisztuljon a tudat
Mikor a Földön annyian akarnak meg ásni kutat
S ha valaki mégis próbálná megfejteni a kiutat
Nem talál utána mást csak egy bólogató
kiskutyát aki mindig a másikra ugat.
A kiteljesedés azonban várat magára
Mert a magánya vár a lányra a családra
Emiatt ne neheztelj a körülötted lévő csalánra
Csakis a hamis barátra a galádra ki
Bezárja az ártatlan lovakat a karámba.
Érkezik a tél az ősz integet de fél
Mert többé hozzá fel nem ér
Mégis bizakodva remél
Hogy talán egy élményt utolér
Ahol a vitéz is hosszú útra kél
Ott a pillanat a sötétség elől kitér.
Érkezik a tél vele együtt az éj
Az arany eltűnik úgy ahogy rozsdás lesz a fém
Lángba borít az ég mert neki semmi nem elég
Mégis mibe fogjon a lét? Ha átlátszó a kép?
S nem létezik bennünk az a fény
Ami igazolja a tényt, hogy ideje lépnünk
Mert belénk döfi a társadalmunk a kést.
2020. 12. 20. - Nemesnádudvar
