Történik valami és mégis semmi
Nap vagyok
De nem akarom hogy
A világ miatt koporsóba fektess
Embriókat altatok
Ám a korrupció gyökerét átöleli
Egy körvonalazódott szegmens.
Hold lennék
De fényemet eltakarta a tövis
Annyi mindent meg megtennék
Lehetnek akár több is
Viszont mögöttem most bezárul a kör is.
Felhőt szeretnék
S habjaiban fürdeni
Önmagamban látom ki ellenség
A kazánt jól be kell fűteni
Nem fagyos tekintetekkel hűteni.
Óceán válik belőlem
A csendes tengeren uralkodom
Nem menekülhet az előlem
Akivel veréssel nem fukarkodom
Üzenetem eléjük futva hozom.
Majd természetté cseperedem
S az állatok mind a barátaim
A képzeletem eleresztve
Nem húzom meg többé a határaim
Mert az igazak hívői a tanáraim.
Aztán idővel a földet taposom
S giliszták közt ingázom
Dolgozom a teher hajókon
Utána pedig az álmodók álmait vigyázom
Szívemet pedig a keresőknek kitárom.
A friss levegő illatát
Mélyen belélegzem
S elfeledve a kín halált
Az élet ízét kell a számban megéreznem
Igen úgy gondolom a Szíriuszra megérkeztem.
Porszemcsék felkapják fejüket
S imádságra emelik a kezüket
Mert kérleli őket újra a feszület
Legyen a boldogság hazája a te ügyed.
Fuvallat ami erősíti a szelet
Megszólítja az őszt és csalogatja a telet
Egyél a Földből mert neked is jár egy szelet
S messze a horizont felett a havas táj nevet.
Történik valami és mégis semmi
Naponta megfejjük teheneinket
De az áldozatok száma vajon mennyi?
Mikor elveszítjük szeretteinket
Pedig tudtunk volna értük sokat tenni.
A tudatunk gépkocsija
Latyakos mocsárban elkapart is
Ettől izzik a lelki alaptól a katarzis
Ketté válik az Antarktisz
Talán lecsúszik meg az utolsó falat is.
Történik valami és mégis semmi
Nem marad nyugton sajnos senki
Ezáltal a körforgásunk is sejti
Veszteni jöttünk ide és nem nyerni.
2020. 10. 21. - Nemesnádudvar