Összerakva

Szépirodalom / Versek (199 katt) Tumicz Krisztina
  2024.07.06.

Nos, azon éjjelen születtem amikor nem volt csillag,
hanem villámmal kísérve ömlött rám az ég vizes sója,
és az árokban üvöltöttem mintha a csend mellettem ülne,
de sors mégsem csinált semmi mást csak játszott velem.

Nem vagyok büszke magamra, de
valamiért úgy vagyok összerakva, hogy
se szélcsend se az orkán nem hat rám.

/Hiába csillagos az ég, ha nem tudok aludni.
Hiába süt a nap, ha melege nem ragad rám./

Nos, én nem tudhatom, hogy mit látsz bennem?
Lehet megérint rajtam a reményteli álruha, de vigyázz,
mert az is lehet, hogy belül az embernek semmi nyoma.
Még itt vagyok itt maradtam, de lehet mindebből egy szó sem igaz!

Nem vagyok büszke magamra, de
valamiért úgy vagyok összerakva, hogy
se szélcsend se az orkán nem hat rám.

Előző oldal Tumicz Krisztina