I.(Nagy) Lajos és utódai
A kor szokásainak megfelelően, apja halála után 16 évesen, nagyobbik fiát királlyá koronázták Székesfehérváron. A fiatal király rögtön Nagyváradra ment, és felkereste Szent László sírját. Nagy példaképét követte, a lovagi eszmény megvalósítása lett egyik legfőbb célja. Anyja, Erzsébet olyan tekintéllyel rendelkezett, hogy az anyakirályné még a politikai ügyekben is hallatta szavát. A király nagyon sokszor tartott lovagi tornákat diósgyőri várában és egy alkalommal párbajra is képes volt kihívni a cseh királyt, mert anyjára sértő megjegyzést tett.
Házassága Kotromonic Erzsébettel szerelmi házasság volt. Még pápai engedélyt se kértek hozzá. A fiatal királyné ugyanis még az első feleség életében várandós lett. A pár az anyakirályné udvarában találkozott, mert a fiatalasszonyt édesanyja halála után a távoli rokon özvegy királyné nevelte. Amikor az első feleség meghalt, legalizálták a fiatalok kapcsolatát. A párnak négy lánygyermeke született, ami igencsak feladta a leckét a dinasztikus házasságok megszervezése ügyében, de még ennél is komolyabb probléma volt a trón öröklésének kérdése.
Lajos kiváló nevelést kapott, beszélt franciául, latinul, elsajátította a lovagi műveltséget és már apja életében hadjáratban is részt vett a Habsburgok ellen. A visegrádi királytalálkozón ő is aláírta a dokumentumot. Ez alapján nagybátyja halála után, 1370-ben a lengyel koronát is megszerezte. Sajnos szláv nyelveken nem beszélt, így bár a Balkán országai függőségi viszonyba kerültek a magyar koronától, de Lajos királlyal nem igazán értettek szót, illetve a magyarokban is csak a hódítót látták az itt élő népek. Néhány történész kifejezetten hibának tartja a magyar hódítást, mert a kialakult bizalmatlanság akadályozta Magyarország és a balkáni szlávok összefogását a török ellen.
Szerencsétlenebb volt a Károly Róbert által elkezdett nápolyi dinasztikus politika. Öccsét, Endrét nem koronázták nápolyi királlyá. Erzsébet anyakirályné elvitte a fél magyar kincstárat, hogy Johannát és a nápolyi rokonságot rábírja fia megkoronázására. A leírások szerint a nagy pompához szokott nápolyi udvart is megdöbbentette a rengeteg érték látványa. A királynét látszólag szeretetteljes légkör fogadta, így megnyugodva tért haza Magyarországra. Johannának azonban más tervei voltak. Egy csendes estén a lakosztálya ajtaját bezárta, miután a férje kilépett a folyosóra, de bezárták a férfi saját szobájának bejáratát is. A szűk folyosón a saját rokonai megtámadták a herceget, és bár vitézül védekezett, megfojtották. Csak magyar dajkája kiáltott segítségért, de Nápoly néma maradt.
Lajos király erre válaszul indította nápolyi hadjáratait. Sikerült elfoglalnia a várost is, Johannát nem sikerült elfognia, csak az egyik rokonát végeztette ki, de ez is csak a későbbi vérbosszúnak nyitott utat, aztán Itáliából is ki kellett vonulnia.
Ebben az időben érte el Európát a nagy pestisjárvány, amely 1352-ig a kontinens lakosságának egyes becslések szerint több mint a felét kiirtotta. A királyságot sújtó negatív hatások új rendelkezések bevezetésére késztették a királyt.
Az 1351-es törvények előírták az egy és ugyanazon nemesi szabadság elvét. Ez jogilag egységesítette a nemességet és megakadályozták a hatalmaskodásokat. Az országban csak a király adományozhatott birtokot és semelyik főúr nem foszthatja meg a kisnemest a birtokától. A nemesi öröklés kiterjed az oldalági rokonokra is. A kilenced bevezetése pedig a szilárd nemesi tulajdonlás mellett a jobbágyok által fizetett terményadó mennyiségét is szabályozta. A befogadott hospesek a céhes ipar támogatása a kereskedelem és a gazdaság fejlesztését szolgálta, a járvány okozta sebeket legalább részben begyógyítva.
Nagy Lajos a leírások szerint utolsó éveiben egy lepraszerű betegségben szenvedett. A nyilvánosság elől teljesen visszavonult. Halálával a magyar koronát Mária, a nagyobbik lánya, Lengyelországot kisebb lánya, Hedvig örökölte. A király tudatában volt annak, hogy ebben az országban nőt nem nagyon ismernek el uralkodónak, ezért először a francia király fiát, Orleans-i Lajost szerette volna férjnek, de Mária megkoronázása után Luxemburgi Zsigmond került előtérbe, aki császári családból származott. Őt meg az özvegy királyné, Erzsébet űzte el. Viszont a Magyarországon nevelkedett nápolyi király is igényt tartott a koronára. A Horváti-párt támogatásával Máriát lemondatták a trónról, és megkoronázták Anjou (Kis) Károlyt magyar királlyá. Erzsébet nem nyugodott bele a hatalomváltásba és lakosztályába csalta az uralkodót, és Forgách Simon nevű emberével megpróbálta megöletni. A fejszecsapás nem ölte meg a királyt. Visegrádra vitték, ahol megfojtották. Nápolyban Margit nevű felesége lett a régens, aki kiskorú László fia helyett uralkodott. Margit apját még Lajos király végeztette ki a nápolyi hadjárat során, most a férjét ölték meg. Nápolyból zendülést készítettek elő. Az anyakirálynőt és Máriát elfogták és Erzsébetet a lánya szeme láttára megfojtották. Forgách Simont is elfogták és fejét Margit parancsára kosárban vitték Nápolyba.
A bárók végül nem támogatták Nápolyi László királyságát, Luxemburgi Zsigmond kiszabadította Mária királynőt.
Mária sorsa tragikus: gyermekét várta amikor baleset érte és meghalt gyermekével együtt. Olyan feltételezések is vannak, hogy meggyilkolták. A nyeregtartó szíjakat valaki átvágta, ráadásul a királynő női nyeregben, kengyel nélkül és egyedül lovagolt ki…
Vele kihunyt az Anjouk magyar ága.
