Csak veletek

Szépirodalom / Versek (168 katt) Kohász
  2024.06.13.

Rémekkel harcolunk mindannyian!
Szívünkben szánalmas sárkányok élnek.
Vívjuk a kemény vad tusákat,
közben elfogy az élet.
Magunkkal és a világgal vívunk.
Csak néha látjuk, hogy kinyílt egy virág.
Míg ismeretlen bántásoktól félünk,
a kétely, mint féreg, minket csak rág.
Nyugalomra vágyunk mi egyre,
de nem zárhatjuk be a szemünk!
Opciókat latolgat az elme.
Sokszor bizony falnak ütközünk.
De lelkünk van, mi nem enged pihenni!
Szólnunk kell, ha világunk már fáj!
Újra, meg újra a falig kell menni,
mert ember vagyok, így tennem muszáj!
Nem tudok én szép mesét mesélni,
mikor köröttem rongyokban az élet!
Néha talán okom lenne félni,
de harcolok, és veletek remélek.

Előző oldal Kohász