Posliini nukke

Horror / Versek (1398 katt) Josette
  2011.09.25.

Egy féltve őrzött porcelánbaba voltam,
Ki egy polcon ülve várta, hogy végre észrevegyék.
Csak ültem némán, senkihez se szólva,
Vártam, hogy végre valami történjék.

Egy magányos porcelánbaba voltam,
Ki bármit megtett volna, egy kedves szóért,
Ki, egész életében azt várta,
Hogy végre őt is szeressék.

Aztán rájöttem, hiába is próbálok beszélni,
Néma hangom senki sem hallja.
Próbálok hangosan kiáltani,
De csak a fejemben lüktet szavaim visszhangja.

Majd egy nap valami történt végre,
Valami, mely mindent megváltoztatott.
Melytől azt reméltem, minden szenvedésnek vége,
Mely megszünteti e kegyetlen állapotot.

Egy gyors mozdulat, melytől a padló felé lendültem,
Egy aprócska kar, mely szándék nélkül a mélybe lendített.
Gyors zuhanás, mely egy pillanat alatt a végéhez ért,
Halk koppanás, melyet hangos zaj kísért.

Hirtelen már nem éreztem semmit,
Minden fájdalmamnak vége lett,
Darabokban hevertem a földön,
Porcelán testem végleg összetörött.

Előző oldal Josette
Vélemények a műről (eddig 6 db)