Cyberpunk – valóság vagy fikció

A jövő útjai / Esszék (1269 katt) Jimmy Cartwright
  2010.08.13.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2008/6 számában.

Mára már majd mindenki találkozhatott a cyberpunk fogalmával, többeknek van is némi elképzelésük arról, mi is az a Cyberpunk. Régebben két írásomban én is foglalkoztam a témával, s most újra elővettem. Miért? Amikor a nyolcvanas évek elején létrejött ez az irányzat, még távolinak tűnt 2020. Ma már alig van 12 évünk a neves dátumig. Bizony felmerül a kérdés, mi változott azóta, egyáltalán, mi változott a kilencvenes évek óta. No és merre?

A Cyberpunk kifejezés eredete

Egyrészt:
"...A kibernetika kifejezés a kormányost jelentő, görög kubernetes-ből származik... ...Az ókori tengerészeknek merészségre, leleményre volt szükségük. Térkép és navigációs eszközök nélkül hajózva hét tengeren önálló gondolkodásra kényszerültek. Ez az önállóság, melyre a hellén kormányosok útjaik során tettek szert, vezetett talán földi életük demokratikus, kutató, mindent megkérdőjelező természetéhez. Az athéni cyberpunk, a kormányos maga döntötte el az irányt.
...A PUNK humán, megbízhatatlansági tényező."

Timothy Leary: A cyberpunk: az individuum, mint a valóság kormányosa

Másrészt:
"A szóösszetétel elsőtagja, a cyber utal a világ egyre jelentősebb és gyökeresebb átalakulására, az emberiesség helyett a gépiesség felülkerekedésére (mind technológiai, mind szociális, sőt egyéni, pszichés szinten). Az emberek egyre kevesebbszer kapnak lehetőséget szabad döntésre, egyre inkább "a világ gépezetének" részévé válnak.
A punk szó részben a kiüresedett hagyományos értékek elleni lázadást, mint eszmét jelöli, másrészt pedig az így gondolkodó emberek (jellemzően a perifériára szorultak, az utcán él?k és kocsmatöltelékek) gyűjtőneve."

http://wapedia.mobi/hu/Cyberpunk

A Cyberpunk gyökerei

A szűk látókörűek nem nyúlnak mélyre, hogy felderítsék az irányzat kezdeteit, pedig lenne hová. Ők megelégszenek azzal, ha William Gibson 1984-ben megjelent Neuromancer-éig eljutnak. A Cyberpunk valójában ennél jóval régebben indult. Előszélnek mondható Alfred Bester 1954-es klasszikusa, a The Stars My Destination (Tiger! Tiger! / magyarul: Tigris! Tigris!) Igazi gyökerének azonban a furcsa látomásokkal és álmokkal küzdő Philip K. Dick írásai mondhatók. 1966-os regénye a Do Androids Dream of Electric Sheep? (Álmodnak-e az androidok elektromos bárányokkal?) valódi, hamisítatlan Cyberpunk. Ez a regény szolgált alapul Ridley Scott Bladerunner (Szárnyas fejvadász) című kultmozijához. Dick olyannyira tekinthető a Cyberpunk irányzat megteremtőjének, hogy a Bladerunneren kívül még nyolc mozifilm látott napvilágot regényei, novellái alapján. Pl.: Total Recall (Az emlékmás), Impostor (Imposztor), Minority Report (Különvélemény), vagy a Paycheck (A felejtés bére).

Persze Dick-en kívül voltak még, akik hozzájárultak az irányzat életben maradásához. Így például elődnek tekinthetőek még Brian W. Aldiss vagy épp Arthur C. Clarke egyes írásai.

A Cyberpunk térhódítása

Ami persze tény, az tény. Ha nincs William Gibson, aki a legismertebb író az irányzatban, akkor ma nem lenne az a Cyberpunk, ami. Kevesebb szó esik azonban kortársáról, sőt, írótársáról, Bruce Sterling-ről. Kettőjük köré csoportosult ugyanis az az írói csoport, amely számtalan érdekes és időnként értékes történettel ajándékozta meg a világot. (Neal Stephenson, Pat Cadigan, Rudy Rucker, Mark Laidlow, Lucius Shepard, John Shirley, Lewis Shiner, Tom Maddox, Paul di Filippo és még sokan mások.)

Az írott művek mellé aztán lassan felsorakozott az egész szórakoztatóipar. Zenészek kezdték ontani a regények hangulatát idéző, félig elektronikus, félig fémes hangzású albumokat. (Pl.: Billy Idol: Cyberpunk, Massive Attack: 100th Window, Tangerine Dream: Exit, Vangelis: Blade Runner, Bad Religion: 21th Century Digital Boy, Dope Stars inc: Neuromance)

Természetesen a filmes szakma sem maradhatott le. Elkezdték a simán SF-nek titulált, a közeljöv?ben játszódó, sötét, sőt komor hangulatú filmek gyártását. (Pl.: Brazil, Cyborg, Fekete eső, Fűnyíró ember, Johnny Mnemonic, Kína szindróma, Komputerkémek, Menekülés New Yorkból, Nirvana, Robotzsaru, Ghost in the Shell, Őrült Stone, avagy 2008 a patkány éve)
Ezek aztán vonzották magukkal a képregényeket, majd az egyre inkább elterjedő internetes webhelyeket, fan-siteokat, és persze megjelentek a cyberpunk szerepjátékok is. (Pl.: Cyberpunk 2020, Shadowrun, GURPS Cyberpunk, Cyberspace.) Az otthoni számítógépek és konzolok megjelenése is teret adott a Cyberpunknak; játékok tucatjai jelentek meg, amelyek hol jobban, hol rosszabban teremtették meg a sötét jövő hangulatát.

A Cyberpunk jelene

Ez az, amiről ma, 2008-ban nem igazán lehet sokat mondani. Az irányzat él, jelen van, mind a zenében, mind a filmekben, és más médiában, de úgy érzem, komolyan háttérbe szorult. Valahol a Mátrix-trilógiában érezték kicsúcsosodni, egyúttal ellaposodni a Cyberpunkot. Az ezután, vagy ekörül készült filmes alkotások inkább a virtuális valósággal foglalkoztak, mint a teljes jövőképpel. (Lásd: eXiztenZ, Avalon, 13. emelet) Persze úgy is értelmezhető a dolog, hogy visszakanyarodtak a gyökerekhez, Dick paranoid látomásaihoz, amelyekben semmi sem az, aminek látszik.
Időnként azért kijön egy-egy üdítően új alkotás. Így például Neal Stephenson Snow Crash-e, Kyle Sternhagen Agyvihar-a, vagy Paranoia-ja. Persze vannak magyar követők is. Gáspár András: Kiálts farkast! és Két életem, egy halálom, valamint László Zoltán Hiperballada című regényei is azt bizonyítják, hogy a Cyberpunk jelen van ma is, mint irodalom. Kijöttek új filmek is az ezredforduló után. Pl. két Dick-i feldolgozás: A Scanner Darkly (2006., a Kamera által homályosan c. regény alapján), Next (2007., Az aranyember c. novella alapján)

A Cyberpunk stílusjegyei

A Cyberpunk jövő valahogy így épül fel megalkotói szerint: a Multik (Multinacionális megavállalatok) irányítják a Föld népét, akiknek legtöbbje csak teng-leng valahogy, keményen megküzdve a mindennapi betevőért és a túlélésért. Hatalmas városokban, városállamokban élnek összezsúfolódva, egymást gyilkolva. Savas esők, környezetszennyezés, mesterséges élelmiszerek, testbe épített gépi vagy tenyésztett implantok, cyberspace. A Multik kemény versenyt, mondhatni már-már háborút vívnak egymás ellen. Kémjeik, felfogadott és feláldozható "árnyvadászaik" segítségével ott ártanak egymásnak, ahol tudnak. Hatalmas összegeket fordítanak fejlesztésekre: cybertechnológiai, biológiai, gén- és fegyverkutatásokat folytatnak, és számtalan egyéb területen is aktív szerepet vállalnak. Nem csak óriási gazdasági, hanem komoly politikai befolyással is bírnak. Látszat- és bábkormányok vannak a kezükben. Az így megváltozott világban sokkal inkább tartoznak az emberek egy-egy céghez, mint egy országhoz vagy nemzethez, hiszen - japán mintára - a cégek dolgozói a cég épületein belül laknak és dolgoznak.

Az élet szinte minden területén megtalálható a technika. Kiemelt szerephez jutnak a számítógépes szakemberek, akik vagy bűnözésből élnek, vagy valamely cégnél töltenek be vezető szerepet. A kommunikáció az ember és a gép között természetesen már nem korlátozódik a billentyűzet-egér-monitor hármasságára, helyüket átvették a közvetlen idegrendszerre csatlakoztatott berendezések, amelyek segítségével a cyberspace-ben, vagyis a virtuális valóságban dolgozhatnak, sokkal hatékonyabban és gyorsabban.

Igen erősen keverednek a kultúrák és a nemzetek. A Cyberpunk világa a tökéletes multikulturális világ. Bárhová is megy az ember a Földön, mindenhol találkozhat bármely népcsoportból származóval. A film, a zene s mindenféle művészet szinte rögtön elérhető bárki számára. Napokat lehet eltölteni a trivideo előtt a legújabb szappanopera sorozatokat nézve, sőt, azonosulva egy-egy szereplővel a szó legszorosabb értelmében. A műsorok készítői ugyanis már nem csak a képet, hanem a szagokat, illatokat, s a szereplők érzéseit, testi folyamatait is rögzítik, amelyek a megfelelő eszközzel átvihetőek a néző érzékeire.

A Cyberpunk, mint életérzés

A Cyberpunkot az ellenőrizhetetlenül gyors technikai fejlődés, a hagyományos értékek háttérbe szorulása és a napról-napra változó világ hívta életre. Lényegében egyenes következménye a századforduló modernizmusának, a nagyvárosok terjedésének. Fiatal, tizenéves srácok hackerkednek, 14-15 évesen már italoznak, drogoznak; 20 évesen tönkrement emberek. A politikai hatalmat gazdasági érdekek befolyásolják, vagy akár irányítják. Társadalmilag és kulturálisan homogenizálódik a világ nyugati fele, amely egyértelműen a multikulturálisság felé vezet. Komoly ipari kémkedés folyik a különböző, világméretű és kisebb cégek között. Már ma is kemény háborúkat vívnak egymással, bár még csak jól kidolgozott stratégiákkal és jól képzett szakemberekkel. Egyre többen zsúfolódnak be nagyvárosokba, agglomerátumokba. Részben ezek is elősegítik a szervezett bűnözés működését, amelyet politikusok, nagy hatalmú cégtulajdonosok irányítanak. Ha mindezt figyelembe vesszük - s a lista koránt sem teljes - jogosan merül fel a kérdés: vajon ez már a cyberpunk jövő?

Még nem, sajnos, vagy épp szerencsére. Ha csak annyi különböztetné meg a jelen valóságot a Cyberpunktól, hogy még nem elérhetőek az implantok, művégtagok, akkor elkezdenék aggódni. Ez azonban nem így van, hiszen egyre több országban éled fel a nemzeti büszkeség, a nemzeti összetartozás érzése. Ez pedig nem illik bele a Cyberpunk jövőképébe.

A Cyberpunk jövője

Nem tudom, mi lesz 12 év múlva, nem tudom, mi vár ránk 2020-ban. De úgy gondolom, jobb is hogy nem tudom, jobb, hogy csak elképzelésem van arról, hogyan fogunk akkor élni. 1996-ban sem tudtam még nagyon sok mindent, de teli voltam tervekkel - akárcsak ma.

Komoly tudósok foglalkoznak azzal, mi várható a következő valahány évben. Társadalomkutatók, gazdasági és technológiai szakemberek, környezetvédelmi aktivisták tartanak közös fórumokat a jövőről. De tanácskozhatnak ők bármit, nem rajtuk múlik, hogy az emberiség jövője sötét és komor lesz-e, vagy sikerül majd túljutnunk a válságokon, egymás módszeres kiirtásán, és egy közös, fényes jövőben élhetnek majd gyermekeink, unokáink s az ő unokáik. Ez bizony azokon a politikusokon, azokon a gazdasági hatalmakon, s azokon a háttérben munkálkodó szervezeteken múlik, amelyek többségéről még csak halvány fogalmunk sem lehet, így tenni sem tehetünk ellenük.

Sokan úgy érzik, úgy gondolják, hogy nincs ezen mit szépíteni, ez már a Cyberpunk maga. Velük nem értek egyet mindaddig, amíg ki tudok menni a természetbe meglesni egy madarat, egy nyulat vagy épp egy őzet, amíg a környező folyókból, tavakból méteres és ízletes halakat tudok fogni, amíg le tudok ülni egy tiszta nyári este a csillagokat bámulni, amíg túrázhatok egy jót a hegyek között akár napokig is úgy, hogy nem akarnak birtokháborításért lepuffantani - épp ellenkezőleg, étellel, s itallal kínálnak - vagy úgy, hogy nem állja utam egy sugárveszély-, netalán egy biohazard tábla. Hiszen amíg én megtehetem, addig bárki más is megteheti.

Majd ha a gyermekeink (vagy akár mi) elektronikus azonosítót kapnak a bőrük alá, s bármikor és bárhol lekövethetők, majd ha minden mozdulatunkat rejtett vagy nyilvános kamerák rögzítik, majd ha minden sarkon rendőrökbe, céges gorillákba botlunk, majd ha megavállalatok nyíltan és saját berkeiken belül igazságot szolgáltathatnak - a saját igazságukat - , akkor lehet, akkor kell feltenni a kérdést: ez már Cyberpunk?

Előző oldal Jimmy Cartwright